Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 731 tózkodásának emléke hagyományszerűen tükröződik. Ennek a nézetnek ellent kell mondanom. A magyar monda nem tud semmit sem a gepidákról, sem az avarokról, sem pedig a szlávokról, pedig Pannóniára nézve valamennyinek nagyobb volt a jelentősége, mint a longobárdoknak. A longobárdok egyáltalán sajátságos szerepet játszanak hun-krónikánkban. Egyik helyen ez olvasható : »Pannonié, Pamíilie, Macedonie, Dalmatie et Erigie civitates, que crebris spoliis et obsidionibus per Hunos erant fatigate, natali solo derelicto in Apuliam per mare Adriaticum de Ethela licentia impetrata transierunt.« l) Minthogy Macrinus Pannónia, Pamphylia, Macedonia stb. tetrarchája volt, ezek a népek csakis Macrinus egykori alattvalói lehettek, tehát longobárdok. A hun történet továbbá előadja, hogy Etele Aquileja ellen indult és elhatározta, hogy a várost meg fogja ostromolni, annál is inkább, »quia quamplures Longobardi2) de Pannónia, quia Hunnorum dominium et Ethele contemserunt, confugisse in ipsam ferebantur.« Ugy tetszik, hogy ezek a longobárdok azonosak Pannóniának, Pamphyliának stb. lakosaival, kik Apuliába menekültek, és hogy Apulia hibásan áll a krónikákban Aquilegia helyett. Aquileja ostromának leírása után el van mondva, hogy a velenczeiek Trójából származnak, de krónikánk hozzáteszi: »quidam autem Venetos de Sabaria fuisse opinantur. Sabaria vero habitata fuerat Longobardis, in qua erat generalis schola orbis terre nationi, poetarum musis et dogmatibus philosophicis elucenter illustrata, idolorumque erroribus diuersis mancipata. Quam quidem Gothorum nomine Archelaus rex primitus deuastauit, sed postea per Hunos de Pannónia expelluntur, nuncque Tycini habitare dinoscuntur, qui et dicuntur Papienses.« Hogy mindebből, a mi itt el van mondva, semmi sem származhatik népi hagyományból, az világos dolog, és a mi szempontunkból fölösleges bővebben foglalkoznunk vele. Alapjában azonban semmi egyéb, mint folytatása a Macrinusról és népéről szóló elbeszélésnek.3) Ebből is világosan kitűnik, hogy a »tetrarcha Macrinus natione longobardus urbe Sabaria oriundus« nem származhatik népi hagyományból és nem lehet csakis tudós kölcsönzés. De honnan e kölcsönzés ? Erre nem tudok felelni.4

) ') Kézai IV. fej. 12. Jelentéktelen eltérésekkel a többi krónikában is. 2) Chron. Vindobonense : »plures rebelies longobardi.« 3) V. ö. még Turóczi 14. fej. és Oláh III—IV. és XII. fej. 4) Macrinus és Archelais (helység) neve Jordanesnél is, ki Hieronymusra támaszkodik, egymás mellett fordulnak elő : »Macrinus praefecturam ágens praetorianam, imperátor creatus est regnavitque anno uno, occiditurque Archelaida.« Eomana (ed. Mommsen.), 36. 1.