Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. völgyön át nyugati irányban mozog. A Tullnnál vívott avar liarczok tehát könnyen hathattak — természetesen csak helyrajzi tekintetben — a hun hagyományokra. De akkor is a hagyomány folytonossága mellett meglepő Tulln és Zeiselmauer német neve ; inkább oly neveket kellene várnuuk, a milyenek az Ausztriában lakó, valószínűleg szláv nép ajkán élhettek az avarok legyőzetése idejében, tehát a németek letelepítése előtt. Hogy német hagyományból kerültek volna a magyar mondába, ki van zárva ; először mert a német mondában semmi nyoma sincs egy Tulln vidékén a hunok és gótok közt vívott csatának, másodszor mert a magyar hagyomány, kivévén a Kriemhild-mondát, — mint látni fogjuk — a némettől teljesen függetlenül alakult. Más felelet nem kínálkozik, mint hogy föltegyük, hogy a magyarok az Ostmarkba való gyakori becsapásaik alkalmával a honfoglalás idejében és később is megismerték e neveket és felvették a mondába az eredetibb nevek helyébe. De lehetséges, hogy ezt a helyettesítést már a magyarok bejövetele előtt, a IX-ik század folyamán a pannóniai hun-monda föntartói hajtották végre. Azonban bármily nagy is a bizonytalanság a Tullnról és Zeiselmauerről szóló elbeszélés magyarázatában, arra semmiesetre sem vagyunk feljogosítva, hogy mondai jellegét tagadjuk ; a Pannónia elfoglalásáról szóló egész hagyománynyal szerves összefüggésben van és nem lelhető fel sem idegen mondákban, sem külföldi történeti művekben. De nem költötte a hun-história szerzője sem, mert ez nem volt a középkori krónikások szokása, és nem is látható be, hogy ebben az esetben mi okból és mi czélból tette volna. Ezek után arra a kérdésre akarok rátérni, miért lokalizáltatott a monda Pannóniában? A hagyományok, melyeken a monda felépült, kétségtelenül keleti gót eredetűek. Oly monda ugyanis, mely a gótoknak a hunoktól való leigázásáról szólott, az adott körülmények között, mikor a gótok Nyugat-Európától elszakítva, a messze keleten laktak, csakis a gótoknál, és mert a nyugati gótok nemsokára egészen másféle küzdelmekbe keveredve, sorsuknak teljesen új alakulása felé tartottak, csakis a keleti gótoknál képződhetett, kiknek végzetét Ermanarik és Yinitliarius vereségei majdnem egy századra döntötték el. A hagyomány bizonyára sokáig a tényleges események történeti színhelyéhez volt kötve, még akkor is, mikor a keleti gótok a hunok uralma alatt, mint ezeknek a nyugati germánokkal szemben elővédje, keletről nyugatra egész Pannóniáig nyomultak előre.1

) így történt azután, hogy Attila halála után Róma a keleti *) V. ö. Wietersheim-Dahn : Geschichte der Völkerwanderung, II. köt. 272. ]. SZÁZADOK. 1905. VIII. FÜZET. Ö0