Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712
726 BLEYER JAKAB. gótoknak az ő kérelmükre átengedte Pannóniát Sirmiunitól Bécsig.1 ) A régi Pontus-parti liaza emlékének az új lakóhelyen lassankint el kellett homályosulnia. A hunokkal való első összeütközéstől N. Theodoriknak Olaszországba vonulásáig egy századnál hosszabb idő, majdnem négy emberöltő mult el. Elég hosszú idő arra, hogy az eseményeknek és a nyomukban támadt hagyománynak áthelyezését a keleti hazából az új pannóniai lakóhelyre megokoltnak, sőt természetesnek találjuk. Azt tartom tehát, joggal tehetjük fel, hogy maguk a keleti gótok lokalizálták a mondát Pannóniában, és pedig Pannónia azon részében — Budától lefelé Százhalomig és Kajászó-Szentpéterig — a hol régi kőbálványok, sírhalmok és mindenféle más rom és maradvány a nép képzeletét a monda-alkotásra ügy is állandóan izgatták. A keleti gótoktól maguktól a magyarok ugyan nem vehették át a mondát, de ennek tovább is élnie és fejlődnie kellett Pannóniában, míg a magyarok magukévá tehették. Ezzel a felfogással szemben Matthaei annak kimutatásán fáradozik, hogy a magyar hunmonda egész tartalmában, tehát a Pannónia elfoglalásáról szóló részében is, bajor eredetű. Mielőtt Matthaei véleményének czáfolatába bocsátkoznám, még arra a kérdésre akarok megfelelni, hogyan léphetett Etele Balambernek, és Detreh Yinithariusnak és Athanaricusnak helyébe. Weláról, Rewáról, Caducháról és Cuwéről, kik a pannóniai csatákban életüket vesztették, már föntebb volt szó. Ott azt is hangoztattam, hogy e nevek viselői, ha tényleg a valódi hagyományból származnak, csak a mondának sajátos magyar továbbfejlesztése útján léphettek a hun vezérekről szóló hagyományba. Ez a továbbfejlesztés azonban nem ment addig, hogy a monda eredeti szerkezetét átalakíthatta volna ; ez változatlan maradt és a mi új toldásként a mondába jutott, mind eltűnt az első harczokban, a nélkül, hogy a monda további menetére bármiféle hatással lett volna. A hadjárat leírásában feltűnő, hogy a hun vezérek közül egy sem lép személyesen előtérbe, egyetlenegy személyes tettről sem történik említés. Lehetetlen, hogy az élő mondában is így lett volna, mert a monda szellemével, mely mindig az egyénítésre törekszik, teljes ellentétben van. Hogy pedig a hun vezérek közül a népi hagyományban, melynek a hun-liistória csak kivonatát őrizte meg, kinek kellett leginkább előtérbe lépnie, a hun krónika egész tartalma szerint alig lehet kétséges. Bizonyára Etele volt az első hős és mellette másodsoi'ban Buda. Mindkettő egyszersmind okvetetle') V. ö. Jordanes: Getica, L. fej.
