Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712
BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 715 használják e kitételeket: »fertur«, »dicitur« stb. s Turóczi és Oláh egyenesen kijelentik, hogy ez az- elbeszélés a nép ajkán és a népies költészetben élt.x) A tartalom tüzetes vizsgálata ki fogja mutatni, hogy ezen elbeszélés mondai jellegéhez épenséggel semmi kétség nem férhet. Több kutatónk3 ) azon nézetének adott kifejezést, hogy ebben az elbeszélésben is, mint abban, mely a hét vezér választásáról szól, tulajdonképen a magyar honfoglalás és az ezzel egybekötött harczok emléke tükröződik vissza. Lehetséges, hogy azok az események újabb elevenséget és táplálékot nyújtottak a mondának, de egy olyan egységes, kerek epikai gondolat, mint a milyen a hun-história elbeszélésében kifejeződik, ezekből az eseményekből az adott formában semmiképen ki nem alakulhatott. Míg Petz a dunamenti csaták magyarázatáúl a magyar honfoglaláskori és későbbi harczokra utal, Detreh tullni vereségének megfejtésére Einhard egy helyére mutat rá,3) mely Nagy Károlynak az avarokkal »iuxta Comagenos civitatem (= Tulln) in monte Cumeoberg« vívott ütközetéről tudósít. Einhard még azt is említi, hogy ebben a hadjáratban Nagy Károlynak egy »Theodoricus comes« nevű vezére vett részt.4) Ezt a ') Valószínűleg ezekre, a hunokra nézve győzelmes harczokra vonatkozik, a mit Kézai eló'szavában mond : »In eo etiam idem (azaz : Orosius = Jordanes) satis est transgressus veritatem, ubi solos sinistros preliorum euentus videtur meminisse ipsorum Hungarorum, felices preteriisse silentio perhibetur, quod odii manifesti materiam portendit evidenter. Volens itaque veritatem imitari, sic inprosperos ut felices interseram, scripturus quoque ortum prefate nationis, ubi et habitauerint, quot etiam regna occupauerint, et quotiens immutauerint sua loca.« 2) így Petz id. ért. 32. 1. H. Marczali : Ungarns G-eschichtsquellen im Zeitalter der Árpádén, 1882. 102. 1. — Karácsonyi id. ért. 19. 1. a Pannónia elfoglalásáról szóló egész előadást, mely szerinte nem egyéb, mint Kézai önkényes tákolmánya, két XI. századi eseményre való rövid hivatkozással akarja megfejteni : 1. Macrinus, kinek a német Detreh segítségére siet, szerinte senki más, mint Péter királyunk, ki 1046-ban már csak a német császár vazallusa volt; Pétert a magyarok 1046-ban Buda vidékén megtámadták, mint Macrinust a hunok Potentianánál ; ő is harczolt kétségbeesetten Tárnokvölgyben, hiszen Tárnok mellett Zámorban fogták el. 2. A cesummauri ütközet pedig Aba Sámuel hadjáratára vezetendő vissza, a kit III. Henrik császár 1042-ben Alsó-Ausztriából visszavert. Karácsonyi nem okolja meg bővebben az ő felfogását, a mint valóban nem is lehet megokolni. Ebből a két eseményből költötte volna Kézai a hun históriának Pannónia elfoglalásáról szóló előadását ? Ez egy középkori krónikással szemben olyan feltevés, mely lehetetlen ; egy modern regényíró ebből a két eseményből sok mindenféle mesét tudna alkotni, a hun-krónika elbeszélését azonban semmiesetre sem. s) Id. ért. 37. 1. *) Einhardi Annales ad a. 791. MGH. SS. I. köt. 177. 1.
