Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

716 BLEYER JAKAB. gondolatot azután Sebestyén Gyula, minthogy oly jól illik avarszékely elméletéhez, tovább fejtette ki és a Pannónia elfoglalásáról szóló egész mondának alapjává tette.]

) Kézai és a többi krónika chronologiájával (a magyarok Attila halála után száz évre jelentek meg Pannóniában, a mi sokkal inkább illik az avarok bejövetelére) és azzal a körülménynyel, hogy a hunhistóriában egy Macrinus nevű longobárd vezérről van szó (a valóságban nem a hunok, hanem az avarok következtek a longobárdokra), és hogy a magyar monda egy római királyról és a tullni csatáról emlékezik meg (N. Károly római király az avarokat verte meg Tullnnál egy hadjárat folyamán, melyben egy »comes Theodoricus« vett részt), Sebestyén be akarja bizonyítani, hogy a hun krónikában, illetőleg a magyar hunmonclában a hunok és avarok fölcserélésével van dolgunk. Fölteszi tehát, hogy a monda megfordította a hadjárat irányát (a helyett hogy az avarokkal azonosított hunok előadásában nyugatról keletre visszavonulnának, előrenyomulnak nyugat felé) és hogy azonfelül az avarok vereségét a hunok döntő győzelmévé változtatta át. Nem akarok Sebestyén praemissáival behatóbban foglalkozni, hanem csak azt jegyzem meg, hogy : 1. Kézai és a többi krónika chronologiája nemcsak nem történeti, de nem is mondai, hanem önkényes és telve van ellenmondásokkal, úgy hogy kedvünk szerint a legkülönbözőbb következtetéseket vonhatnók le belőle. 2. Ha »Ditricus de Verona« a német monda berni Dietrich-jével azonos — ezt Sebestyén maga is állítja, — sem nevét, sem római királyi jellegét nem szükséges máshonnan magyaráznunk, mert a német hagyományban Dietrichnek ugyanaz a neve és ugyanaz a jellege. Hogy az avarokról krónikáinkban egyetlen szó sem esik, nem volna ugyan feltűnő, hiszen a gótok neve sem fordúl a német mondában elő, de hogyan képzeljük el a hadjárat irányának megfordítását és mi módon változott volna át az avarok visszavonulása a hunok előnyomulásává ? és mindenekelőtt, mi indíthatta volna a mondát arra, hogy az avarok vereségét a hunok győzelmévé változtassa át? De ettől eltekintve, ez a feltevés nemcsak hogy meg nem magyarázza az elbeszélés menetét, a monda lényegét (a hunok bevándorlása, Pannónia elfoglalása, Detreh meghódolása stb.), hanem még csak nem is érinti. Ebből nem következik, hogy a németeknek az avarok ellen intézett hadjáratai a mondára semmiféle hatással nem lehettek. Sőt valószínű is, hogy az avar harczok emléke a pannóniai népeknél még sokáig ébren maradt és lassan-Id. m. 414. 1.