Századok – 1905

Értekezések - PÓR ANTAL: Jegerndorfi Pál nyitrai főesperes 1350. - I. közl. 693

708 1>ÓR ANTAL. Világos az előadottakból, bogy Jegerndorfi Pál kijelentése közt, melylyel a békekötést ratifikálta, s a papi tized átengedése közt a pápa részéről, nem sok idő telt el, a miért az összefüggés e két tény közt kétségtelen. A pápa teljesíté a magyar király kérelmét, viszont a magyar király betölté a pápa óhajtását — a »do ut des, facio ut facias« régi elve szerint. * E helyt két kitérést engedhetünk meg magunknak. Az egyik: vájjon a pápai kamara kárpótlást követelt-e a siciliai királyi pártól a jövedelemcsökkenésért, mit Magyarországon szenvedett ? — A másik : miben áll az előtérbe nyomult tatárkérdés, melylyel a pápa a magyar királynak adott szokatlan kegyelmét indokolta ? — Nem henye kérdések ezek, minthogy megvilágítják a helyzetet és a Jegerndorfi Pál által kivívott eredmény fontosságát. Hogy a pápai kamara (kincstár) kárpótlást kapott a Magyarországból elmaradt jövedelmekért, azt ép oly méltányosnak, mint valósziníínek tartjuk, de — adatunk reá nincsen. A nápolyi udvar ügy védője 1376-ban azt állította, hogy Nápoly megfizette a kérdéses 300,000 arany forintot és Lajos király ez összegért lemondott minden további jogáról Siciliára. Nagy Lajos ez állítás ellenében egybehivatá országa főpapjait és főurait, névszerint azokat, kik Siciliában oldala mellett valának s a kik közül még számosan éltek. Ezek öszhangzóan azt állították, hogy a Siciliáról való lemondásnak hírét sem hallották. Maga a király szintén úgy emlékezett, hogy soha sem mondott le Siciliára bírt jogairól, nem is mondhatott le egymaga, minthogy azidőben élt még öcscse, István úr, kinek gyermekei is valának és jogai épségben állottak. Ama 300,000 forintot váltságdíjúi ajánlották föl neki a fogoly herczegekért, de ő ez összeget el nem fogadta, hanem elengedte néhai VI. Kelemen pápa kérelmére, minthogy gyöngédtelenségnek találta, hogy rokonai szabadon bocsátásáért pénzt fogadjon el.1) — A nápolyiak tehát úgy tudták, hogy megfizették ama 300,000 villas, fortalitia et quelibet alia loca, que prestante Deo de manibus schismatieorum et infldelium . . . eripere te contingat, tibi ao heredibus et sueeessoribus tuis auctoritate apostolica concedimus et donamus. — jEngel : Gesch. Halics u. Lodom. 597. — Fejér és Fraknói id. h. azt írják, hogy VI. Kelemen pápa a Podoliában elfoglalandó területeket adományozta Nagy Lajosnak. Kajnaldnál azonban (ad annum 1352), honnét a föntebbiek merítettek, Podoliáról nincs szó. ') Magyar Tört. Tár, XXIII. 57. — V. ö. Katholikus Szemle, 1891. 220 és köv. 11.