Századok – 1905

Értekezések - PÓR ANTAL: Jegerndorfi Pál nyitrai főesperes 1350. - I. közl. 693

JEGERNDORFI 1'ÁL NYITRAI FŐESPERES. 709 forintot, Nagy Lajos pedig joggal tagadta, hogy megkapta volna a szóban forgó összeget. Föltéve, hogy a nápolyiak csakugyan fizettek, másnak mint a pápai kamarának aligha fizettek. Lehet az is, hogy betudták az árba, melyért VI. Kelemen pápa Griovannától Avignont megvette. A másik kérdésre, hogy miért nyomúl előtérbe a tatárok ügye? nagyjából már megfeleltünk másutt.1

) Kázmér lengyel király, ki fölhagyott azzal a gondolattal, hogy a német lovagrendtől visszafoglalja Pomerániát, kárpótlást keresett Graliczia és Lodoméria meghódításában, melyre Lengyelország is jogot tartott. A szerencse kezdetben (1349-ben) kedvezett neki; elfoglalta — úgy tetszik — mind a két mondott tartományt, mely azon időben tatár főuraság alatt állott. О maga jelenté VI. Kelemen pápának, hogy akkora teiiiletet hódított meg, melyen két püspökséget lehetne alapítani, sőt győzelme következtében egy hatalmas orosz fejedelem népestül a katholikus hitre tért. Azonban bosszúsággal nézték a dolgok e fordulatát a tatárok; szövetkeztek a litvánokkal n lengyelek ellen, és szakadatlan támadásaikkal nyugtalanították a lengyelek által elfoglalt tartományokat, melyek lakosai, az oroszok, szintén melléjök állottak. A lengyelek ezután többször vereséget szenvedtek, s a lengyel király, hogy tarthassa magát, kénytelen volt zsoldosokat fogadni, várait megerősíteni és őrséggel ellátni. Segélyért kisöcscséhez, Nagy Lajoshoz is folyamodott, ki — némi nyoma van — már 1350-ben segítséget küldött neki; 1351-ben pedig nagy hatalommal személyesen fölült és nagybátyja segítségére sietett, mint ezt körülményesen megírta János barát, Nagy Lajos gyóntatója, érdekes krónikájában.2) — Egyidejűleg VT. Kelemen pápához is folyamodott Kázmér lengyel király segítségért a szövetkezett tatárok és litvánok ellen. A pápa megemlékezvén róla, hogy Lengyelország az egyház adófizető tartománya, ez ország egyházi jövedelme tizedét, mely a szentszéket megillette, négy esztendőre átengedte a lengyel királynak a mondott czélra, de csak felerészben, a másik félrészt magának tartván fen.3

) így függ össze Nagy Lajos folyamodása, melyet Jegerndorfi Pál eredményesen dűlőre segített, a tatár kérdéssel, és megfejti Nagy Lajos király, még inkább pedig özvegy Erzsébet királyné készségét, melylyel a pápa óhajtásának a siciliai kérdésben engedtek, és a magyar urak csatlakozását a lengyel l) A magyar nemzet tört. Szerk. Szilágyi Sándor. III. 233. 3) Fontes Dom. III. 160 és köv. 11. 3) Theiner: Mon. Polon. I. 531—534. dd. 1351. márcz. 14. SZÁZADOK. 1905. VIII. FÜZET. 49