Századok – 1905

Értekezések - PÓR ANTAL: Jegerndorfi Pál nyitrai főesperes 1350. - I. közl. 693

706 1>ÓR ANTAL. Guido bíboroshoz írt levelében előre jelezte — csakugyan elkiildötte új megbízó levéllel új követét, Jegerndorfi Pál választott gurki püspök személyében, hogy fölülvizsgálja mindazt, a mit Garai János és "Wolfhard Ulrik, a király régibb követei és megbízottai végeztek. A mint hogy csakugyan mindent megvizsgált, mindent rendben talált, és küldője (a király) nevében mindent megerősített.1) Lehet, hogy besúgás történt, mely bizalmatlansággal töltötte el Nagy Lajos királyt. S ez esetben, főleg az okiratok egymásutánját tekintve, Jegerndorfi Pálra gyanakodhatnánk. De ezt nem teszszük, minthogy találunk más megfejtést is. Ugyanis nem ringatjuk magunkat azon hitben, hogy midőn Nagy Lajos királyt arra bírták, hogy a pápa által fölajánlott 300,000 arany forint hadisarczot (későbbi fölfogás szerint a fogoly berezegek váltságdíját) visszautasítsa, csupán csak nagylelkűségére appelláltak. Annak a 300,000 forintnak megfizetése szinte elviselhetetlen teher lett volna a háború és járvány által iszonyúan megviselt Siciliára. A pápa ezt jól tudta, leveleiben ismételve ki is fejezte ; érezte is annak súlyát, midőn kezességet vállalt amaz összeg pontos fizetésére. Talán számot is vetett azon kellemetlen lehetőséggel, hogy egyelőre neki kell majd fedeznie a mindig pazarló Johanna királynő tartozását. Az a gondolat tehát, hogy készpénz-fizetés helyett átengedi a magyar királynak a magyarországi egyházi tizedet néhány évre, mentő gondolat lehetett számára, a mire a magyar politikusok annál szivesebben ráállhattak, minthogy a papi tized esetleg több is lehetett 300,000 forintnál, a dolog királyukat a nagylelkűség fényével övezte, czélja pedig a magyar koronától elidegenített részek visszahódítása leendett. A nehézség talán abban rejlett, hogy a pápa, magyarországi tizedjövedelmét nem akarta négy évre átengedni Nagy volt székhelyétől, a hivatalos leveleket özvegy Erzsébet királyné és az országos tanács adta ki a király nevében és pecsétjével, mire számos példánk van. Tény, hogy Nagy Lajos 1352 febr. 22-től húsvétig (ápr. 8.) nem tartózkodott Magyarországon (Chron. Dubnicen. Eontes Dom. III. 163 és köv. 11.), és mégis több okiratot ismerünk, mely ez időben neve alatt adatott ki : egyet márczius 18-án (Anjoukori Okmt. V. 560.), mást márczius 22-én (Ráth : Magyar királyok tartózkodási helyei, 54. 1.), harmadikat márczius 30-án (Anjoukori Okmt. V. 572. 1.), továbbá február 25-én (Веке : Az erd. kápt. levéltára, 40. 1.), melyek mind Budán keltek Nagy Lajos király neve alatt. Kachelmann ismert egy oklevelet, moly Welkun, április 1-én kelt. Kachelmann AVelkut Felkának nézte, de alighanem tévedett. Április 1'1-től kezdve azonban május 24-ig Nagy Lajos folytonosan Budán tartózkodott, innét keltezte leveleit, és nincs adatunk, melynek alapján budai tartózkodását kétségbe vonhatnánk. ') Theiner id. m. I. 814. dd. 1352. jul. 9.