Századok – 1905

Értekezések - PÓR ANTAL: Jegerndorfi Pál nyitrai főesperes 1350. - I. közl. 693

JEGERNDORFI 1'ÁL NYITRAI FŐESPERES. 699 patriarcha élvezi, valamely kincstartónak a fia (nevét nem tudjuk) kapja meg. A pápa készséggel eljárna a király akaratján nagyobb dolgokban is, de mivel régebben biztosította Purterlát, ki a magyar királyi ház iránt tántoríthatatlan ragaszkodással viseltetik, hogy a nevezett prépostságot s egyéb javadalmait meghatározott és még el nem mult ideig fölszenteltetése után is élvezhesse, minthogy a félhitűek közt levő patriarchasága korántsem jövedelmez annyit, hogy állásához méltóan megélhessen belőle, a király ne neheztelje, hogy kérelmének ez érdemben eleget nem tehet. Ezen reánk nézve fölöttébb érdekes pontok után áttér a pápa a mind sűrűbben jelentkező hírre, hogy Nagy Lajos király némely ármányos emberek csalóka hitegetésére (quorumdam subdolis et fallacibus inductionibus circumvent us) újra Siciliába készül betörni. Jóllehet e hírnek hitelt adni nem akar, mégis mindenre kéri, hogy hasonló hitegetésekre ne hallgasson. Végre pedig a fogoly siciliai berezegek szabadon bocsátásáért esedezik.1) A pápa Jegerndorfi Pált elkésett levele megírása után is visszatartotta udvaránál, míg a magyar király vállalatáról biztos tudomást kapott. Május első napjaiban tudták meg Avignonban, hogy Nagy Lajos Siciliában partra szállott. Jegerndorfi Pált tehát Manfredoniába küldötték, hogy a pápa levelét és izenetét neki megvigye.2

) íme Jegerndorfi Pál első követségének eredménye. Lényeges dolgokban vajmi csekély. A siciliai kérdést előbbre nem vitte, a szepesi és pozsonyi prépostságok ügyében semmit sem végzett. Nem csekély ügyességre vall mégis, hogy a pápa jóindulatát a magyar királyi udvar, főleg özvegy Erzsébet királyné iránt nem csorbította, sőt fokozta, természetesen a király tanácsosai rovására, kiket a pápa — alighanem az ő bemondása következtében — ámítóknak jellemez. Nincs kétség benne, hogy e helyt kivált a magyar főurakat kell értenünk, hiszen tudjuk, hogy ők (első sorban Laczkri István) buzdították a a királyt második nápolyi hadjáratára, míg Erzsébet királyné, mert lia életét féltette és mert a magyar haderőt szívesebben öcscse, Kázmér lengyel király érdekében látta volna működni, inkább visszatartotta őt veszedelmes nápolyi útjáról, a hol Endrét már elvesztette. Mindent, az előzményeket és következményeket egybevetve, úgy látszik, Jegerndorfi Pál egyik merész úttörője volt ]) Theiner id. m. I. 781. 2) Fraknói : Magyarország összeköttetései a szentszékkel, I. 233. 1.