Századok – 1905

Történeti irodalom - Ferenczi Zoltán: Deák élete. Ism. Váczy János 660

662 TÖRTÉNETI IRODALOM. A tizenötös bizottság tárgyalásainak előadása talán legkevésbbé sikerült része a harmadik kötetnek. Az egész műben sehol sem oly részletező az író, mint itt, a nélkül hogy teljesen világos lenne. Mintha a siető kidolgozás nem engedett volna elég időt neki az eredmények szabatos kiválasztására s világos csoportosítására. TJgy beszél, mintha olvasója is annyit foglalkozott volna a tárgygyal s úgy beleélte volna magát annak minden részletébe, mint ő maga. Ezért nem ügyel e fejezetekben eléggé sem a szerkezet szabatosságára, sem az előadás választókosságára; nyelvének szokott egyenletességén s folyamatosságán is bizonyos elhamarkodás látszik, holott a jól kidolgozott fejezetekben jobbára alkalmazkodni tud tárgya méltóságához. Egypár helyen a nyomdai javító elnézése is hozzájárúl a nehézkességhez, hogy ne mondjuk, értelmetlenséghez. »Jól tudták azonban — olvassuk a III. köt. 5. lapján — hogy a 61-iki feliratok tartalmában egyesített nemzet az (?) kezdeményüket el nem fogadja.« A figyelmes olvasó könnyen észreveszi, hogy a conservativek kezdeményéről van szó, a melylyel összefügg a Reichsrathnak 1864-iki tárgyalása. »E vitában — írja Ferenczi Zoltán — Kaiserfeld decz. elsei beszéde, Schmerling válasza, majd 1865 márczius 28-iki nyilatkozata, Kaiserfeld 31-iki támadása e's Schmerling felelete a főbb pontok, ki állandóan azt hajtogatta, hogy a magyar ellenállás megtörendő.« Ez adatok — úgyszólván — érthetetlenek az olvasó előtt. Később gr. Szécsen Antal feliratát bírálván, e kifejezést: »a törvényhozás rendes útja«, határozatlan kitételnek mondja, miben tévedni látszik, mert hiszen egészen világosan érthető. Ismét később a tizenötös bizottság tárgyalásainak előadásában a »fejedelmi döntés«-ről szólván, közvetlenül így folytatja: »Most Ghyczy ennek megfeleli) új szöveget diktált le. Deák részletesen kifejtette, hogy nincs értelme.« Ezt csak úgy foghatná fel helyesen az olvasó, ha a Ghyczy szövegét ismerné, a melyet utóbb az író inkább csak sejtet, mint megmagyaráz. E csekély hibák, a melyek egy-egy tollvonással kijavíthatok lettek volna, alig ártanak a mű igazi értékének. Kétségtelenül örömmel fogadja a művelt közönség Ferenczi Zoltánnak nagy szorgalommal, valódi tárgyszeretettel s a főbb kérdésekben alapos kritikai felfogással készült munkáját, a melynek itt-ott mutatkozó hiányait inkább csak a gyors kidolgozásnak vagyunk hajlandók felróni. így példáúl a tizenötös bizottság megalakulását mondván el (III. köt. 144. 1.), épen a bizottság elnökének, gróf Andrássy Gyulának a nevét feledi ki; noha tíz jobbközépi tagról szól, voltaképen mégis csak