Századok – 1905

Értekezések - VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS: Az ohati apátság 630

AZ OHATI APÁTSÁG. 6.33 ezen évben (máj. 20-án) még Derzsegyházát is ajándékul kapja V. Lászlótól. Egy év múlva. 1456 ápr. 21-én1

) már a Pércsiek birtokából is megveszi kétszáz arany forintért Ohat másik felének egy részét Pércsi Ilona fiától és unokájától Sztári Alberttől, meg Sztári Tamás leányától Ilonától, sőt Pércsi Ilona második férjének leányától Apagyi Borától is. Bajoni ily módon anyai leánynegyetlével együtt tekintélyes részét bírhatta Ohat második felének is, valószínűleg a kegyúri jogokkal együtt. A Pércsiek közül ekkor már csak Mihály fia László ága élt, de ez is csak női ágon, s a gróf Károlyi Oklevéltárban említett 1469-iki egyezség2) valószínűleg ennek vejei vagy ezek leszármazottjai között jött létre, ha nem az Ohatiak családfájához tartozó László és leszármazói forognak szóban. Az előbbit a chronologikus rend, az utóbbit a birtokok látszanak igazolni. I. Mátyás uralkodása alatt tehát ismét a Sártiván-Yecse nemzetség nyerte vissza Bajoni István személyében, százhetven év multával, az egész Obatot, ki csakhamar ura lett Egyeknek is, Kócsnak is. Rohamosan szerezte vissza ősei örökét ötven-hatvan év alatt, a mi már a Bátoldok birtoklása előtt is az övék lehetett, mert a családok véghetetlen szívósak ősi javaik visszaszerzésében, s nem egyszer egy paraszt-telek, egy kunyhó elég, hogy lábukat megvetve, a vérrel szerzett földön szerencsés politikai fordulat segítségével újra felemelkedhessenek. Hány ilyen, család lappanghat ma is, kunyhóról-kunyhóra adva az ősi hagyományt, talán dokumentumokat és a családi kincsek emlékét is. Ohatot a Bajoni-család leszármazói a XVII. század elejéig bírták. Utolsó magánbirtokosainak 1657 jan. 5-én Losonczi Bánfíy Zsigmondot és nejét Kendeffy Juditot tudja a történelem.3) Fiók, Bánfíy Gábor, 1677-ben háromszáz talléron Ónodi Szóláth Andrásnak és két debreczeni polgárnak : Egri Demeternek és Kiss Mihálynak zálogosította el, jogot adván nekik arra is, hogy az elszéledt jobbágyokat visszatelepíthessék. Azonban 1679-ben Debreczen városa kiszorította a két polgárt Ohatnak általuk bírt részéből, három év múlva pedig Szóláth Andrást is, kinek István nevű fia török rabságba esvén, atyja Ohatot 265 forintért átengedte a városnak. 1682 óta állandóan Debreczen városa bírja mind Nagy-, mind Kis-Ohatot ; de a mai csegei Nagy-Majort, mely hajdan szintén Ohat tartozéka volt, már nem. mert ezt az Agárdiak Ősegéhez kapcsolták, utóbb pedig ott maradt véglegesen. Állítom ezt azért, mert nincs történeti adat reá, mely •) U. o. 185. sz. s) U. o. 240. sz. 3) Századok, 1904. 538. 1. SZÁZADOK. 1905. VII. FÜZET. 45