Századok – 1905

Értekezések - VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS: Az ohati apátság 630

646 VÉGI! KÁLMÁN MÁTYÁS. e területnek Ősegéhez csatolásáról szólna ; zavarosnak pedig ez időben tűnik fel Egyek, Bodach és Ohat birtoka. A mint az oklevelekből sejthető, az Agárdiak leányi negyed czímén jutottak a régi Ohat egy részének birtokába, mit a zavaros időkben tovább terjesztettek ; pöröltek is érte, de utóbb abbahagyták ezt is. Ellenben jogosan bírt ohati részöket Bajoni Istvánnak zálogosították el, ki azután csakhamar ura lett az egész környéknek, mint láttuk. A török kivonulása után Ohat már Debreczen városáé ; hajdani tartozéka, a Nagy-Major, gazdátlan birtok, melyet a Vayak kapnak vagy vesznek a neoacquistica commissio működésének idejében. Debreczen városa sem azért jutott Ohat birtokába, hogy jogait régi alapon ne érvényesítse. Köztudomású tény, hogy a Yay család és Debreczen városa hosszú pert folytattak egymással, némelyek szerint az egész Nagy-Majorért, mások szerint csak ennek Peres nevű részeért. A pernek úgy szakadt vége, hogy az összes iratok — mint mondják — elhamvadtak a hétszemélyes táblán. Annak a tudata, hogy Ohat hajdan jóval tovább terjedt Csege felé mint ma, úgyszólván máig fenmaradt. Nem járunk tehát »extra territórium« akkor, mikor apátságunkat az Anjoukorbeli Ohaton keressük. II. Az eddigieknél, hogy t. i. Ohaton, valahol a hajdani Ohat derekán, még pedig a Pércsi-részen apátság feküdt, mely az Anjou-korban a Boldogságos Szűz Mária monostora nevet viselte, nehezebb feladat kideríteni ez apátság, illetőleg monostor fekvésének pontos helyét, mert a fent idézett, 1335 évi nov. 8-án kelt csere-egyezség és az 1341 szept. 13-án kelt határ levél a mily kétségtelenül megjelölik Ohat akkori területén való fekvését, első tekintetre épen oly homályban hagynak azon pontra nézve, a hol az apátság falai gyökereztek. Még nehezebbé teszi a helyzetet az a körülmény, hogy Ohaton, mint hajdan úri birtokon, sok olyan nyom van, melyen a kutató megakadva kereskedhetik. Szinte csalogatólag inti magához az embert a mai Telekháza, melynek tornáczos úri lakháza felett az u. n. Filagória-domb fejedelmi kilátásával elbájol bennünket s örömest helyeznénk az egykori apátságot e szép domb tetejére. A képzelettől hevült kebelnek újabb támpontot látszanak nyújtani a terület, a leletek és hagyományos emlékek. Közvetetlen a domb lábánál, a Tisza felé északészakkeletnek elnyúló dűlőn ma is ott sárgállanak a hajdani vályogfalú házaknak, kétségkívül falunak nyomai, itt-ott egy-egy