Századok – 1905
Történeti irodalom - Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monographiája; l. Tagányi Károly - Kaindl; Raimund Friedrich: Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen. Stud. XIII–XVI. Ism. –y –r 56
57 TÖRTÉNETI IRODALOM. 4:9 azok viszonyával s a krónika keletkezésével foglalkoztak. Most az ennek folytatásaúl közzé tett négy tanulmányt akarom bemutatni, melyben a szerző legendáinkat tárgyalja, E négy tanulmány a következő : 1. (XIII.) Die Legenden des heiligen Gerhard; 2. (XIV.) Die Legenden des heil. Emerich; 3. (XV.) Die Legenden des heil. Ladislaus; 4. (XVI.) Die Legenden des heil. Zoerard oder Andreas und Benedict. Die Legende der heil. Margareta. Die Legende des heil. Mauritius. Ezeknél a tanulmányoknál Kaindlt már nem befolyásolhatta a magyar-lengyel krónika, mely őt a korábbiakban oly sok téves következtetésre ragadta, s így ezeket nem tartom oly káros hatásúaknak, mint előbbi tanulmányait, melyek balvélemények terjesztésére voltak alkalmasak, sőt inkább a forrásirodalom nyereségét látom bennök. Kaindl itt igen becses munkát végzett, különösen a legendák különböző szövegeinek összevetésével és különböző szerkesztéseinek megállapításával. A magyar irodalmat Endlicher forráskiadása téves utakra vezette, s a kutatók nem igen vettek tudomást róla, hogy az Endlicher által közölt szövegeken kívül még milyen szövegeink vannak és hogy e mellőzött szövegek a legendákra s főleg azok keletkezésére milyen fényt derítenek. Különösen a Gellért- és László-legendákra vonatkozólag közöl Kaindl értékes adatokat, melyek alapján forráskutatóink még mélyebb és részletesebb tanulmányokat is tehetnének. A Gellért-legendáknál a lectiókon kívül két szerkezetet — legenda minor és legenda maior — különböztet meg. Különböző szerkesztéseik megállapítására felhasználja Wion tollából eredő összeolvasztásukat és Temesvári Pelbárt Gellért-legendáját. A kettő közül régibb a legenda minor, mely már a Xl-ik századból való s a legenda eredeti szerkezete lehet. Ebből kivonatolták a lectiókat. Kibővítéséből pedig a legenda maior keletkezett, mely magán viseli keletkezése idejének, a XIII-ik századnak bélyegét (anachronismusok). Ezt a szerkesztést használta a magyar krónika is, mely többet átvett a legendából ; de ezt a szerkesztést még később is interpolálták. Lényegesebb különbség van a Kaindl által megállapított két László-legenda közt is, míg az Lmre-legenda két változata közt az eltérés kisebb jelentőségű. Nevezetes a László-legendánál Kaindl felfogása abban a tekintetben is, hogy szerinte a magyar krónika — a mennyiben rajta a László-legenda hatása kimutatható — nem az Endlichernél közölt szöveget használta, hanem a régibb eredeti szöveget, míg az Endlicherféléről Kaindl azt tartja, hogy ez viszont a krónikát használta fel.