Századok – 1905

Történeti irodalom - Gardner; Edmund G.: Dukes und poets in Ferrara. Ism. Kropf Lajos 58

58 TÖRTÉNETI IRODALOM. 4:9 Egy helyen azonban mégis beleesett Kaindl régi zavarába, t. i. ott, a hol a Gellért-legendának Kézaihoz és a Nagy Lajos korabeli szerkesztésekhez való viszonyát tárgyalja. Nézetem szerint ugyanis az V. István korában összeszerkesztett krónika a Gellért-legendát is használta s innen mentek át krónikáinkba a Gellért-legendából származó adatok. Kaindl azonban korábbi tanulmányaiból folyólag élesen elválasztja Kézait a többi krónikáktól, melyekről azt tartja, hogy Kézait írták át. így azután a Gellért-legenda adatainak átvételét csak a többi krónikákra vonatkozólag állítja, míg Kézaira — szerinte — hatása a legendának nem lett volna. Ezzel szemben határozottan azt kell állítanunk, hogy a Gellért-legenda hatása Kézaira is kimutatható : először, mert a hol Kézainál a legenda adatai közt más adatok is fordulnak elő, azok a többi krónikák megfelelő helyén levő adatoknak felelnek meg ; másodszor, mert Kézai a Gellértre vonatkozó összefoglaló adatokat is (qui monachus prius fuerat de Kosacensi abbatia, que est de territorio Aquilegie; deinde Pannoniam ingressus, in Beel fuit diutius ereniita) átveszi tőlük. Y —-R. Dukes and poets in Ferrara. A study in the poetry, religion and politics of the fifteenth and early sixteenth centuries. By Edmund G. Gardner. London. 1904. 8-r. XV, 578 1. Több képmelléklettel és genealógiai táblával. E jeles könyvben Herczegek és költök Ferraráhan ezíui alatt írja le szerzőnk ama hajdan virágzó és szép, ma is még mindig szép, de már hanyatlófélben levő olasz város szellemi, vallási és politikai életét a XV-ik században s a XYI-iknak elején, midőn a város az Estei család fehér sasának aegise alatt vetekedett Firenzével, s fényes udvarában, a szép Castéllo Vecchio-ban élt a sok tudós, művész és költő. A XY-ik század elején itt uralkodott III. Niccolo, Aeneas Sylvius szerint »egy kövér, vidám, de fajtalan ember.« Fajtalanságán nem kell csodálkoznunk, mert olyan uralkodó családnak vala sarjadéka, melyben Borsó herczeg halála, vagyis 1471 előtt a trónörökös csak ritka kivételképen volt törvényes házasságnak »következménye« — mint azt egy derék hazai írónk mondaná. A mi Niccolónk elzarándokolt a szentföldre, azután hazajött s — élte világát elődei módjára, törvényes feleségével és más szép hölgyekkel. Egyik ilyen »szép hölgy« volt a Sienából való gyönyörűséges Stella delT Assassino, kinek tiszteletére Galeotto Marzio da Narni, Mátyás