Századok – 1905

Történeti irodalom - Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története 1519–1524. Ism. –y –r 55

55 TÖRTÉNETI IRODALOM. 4:9 a IX-ik kötet Oszvaldt Lajos-sal ér véget. Az e nevek közé eső írók életrajzi adatai s müvei vannak felsorolva *a három kötetben. Arról természetesen le kell mondanunk, hogy ez életrajzi adatokat bírálat alá vegyük. Használat közben egyik-másik életrajznak egy-egy csekélyebb hibája szembe ötlik talán, de ez az egész mü értékét nem kisebbítheti. Csak például említjük, hogy Kölcsey életrajzában Kölcsey apját álmosdi, Szatmármegyei birtokosnak mondja, holott később helyesen Biharba teszi Almosdot. Kölcsey tanuló évei között pedig bizonyára sajtóhiba az 1813 év 1803 helyett. Vagy midőn Nagy Pálról azt írja, hogy »főképen az ő lángszavaiuak köszönhető, hogy a M. Tud. Akadémia ez országgyűlés (1825/27) folytán Széchenyi István és társainak nagylelkű ajánlata alapján létrejött« — csak a stilizálásban követ el hibát. Nagy Pál megadta az ösztönt, de Széchenyi — semmi kétség — nagyfontosságú tervét úgyis létesítette volna. Ily rendkívüli adatkészletben, a melylyel Szinnyei dolgozik, óhatatlan, hogy bárki is ne ejtsen hibákat. De azt eziíttal is bátran elmondhatjuk, hogy fölötte hasznos munkát végez Szinnyei, s csak óhajtandó, hogy az egész művet mennél előbb befejezhesse. Mert nem ismerünk senkit, ki e művet meg tudta volna írni, rajta kívül. Szinnyei műve nélkül senki sem lehet el, a ki a mult idők történetével bármily irányban foglalkozik. —y —s. A magyar országgyűlések története, 1519—1524. Irta Szabó Dezső. Makó, 1904. Gaál László kny. 8-r. 34 1. Az országgyűlések történetének megvilágítása a fontosabb feladatok közé tartozik. Az intézmények, melyek az országot fentartják, az országgyűléseken létesültek, a politikai és társadalmi küzdelmek ott folytak le. A szerzőt azonban, midőn figyelme az országgyűlések felé fordult, nem az alkotás korszaka érdekelte, hanem a bomlásé, midőn a nemzeti bukást megelőző korban az ország szervezete hanyatlásnak indult. Politikai és társadalmi küzdelem folyt akkor : a nemzetiség és az idegen befolyás küzdelme, a köznemességé és a főrendeké. S ez különösen akkor vált veszedelmessé, mikor a küzdelemben egy párt sem tudta akaratát érvényesíteni, mikor nem volt az országban szervező, vezető egyéniség. Az országgyűléseken is meglátszott az erőtlenség. Hol több országgyűlésen is kénytelenek a rendek ugyanazon rendszabályokat ismételten törvénybe iktatni, hol meg rövid időközben egymásnak ellent-