Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602

A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 623 ugor Azi-ll és at'eli-ból (= atyácska) ; *) a hangtani viszonyok természetesen mindkét esetben nagyon is problematikusak és hitelre semmi képen számot nem tarthatnak. A legtetszetősebb és legelterjedtebb magyarázat az, mely Attila nevét a gót »attila«-ból (atyácska) származtatja; ezzel synonym képzés gyanánt említi F. Wrede2) ezt a gót nevet : Anila (ó-felném. ano = ahne, ős). De bárhonnan származtassák is e nevet, a hatalmas hun királyt a történeti források egybehangzó vallomása szerint Attilának hívták és a magyar Ethela-Ethele magyarázatánál e formából kell kiindulnunk. Hunfalvy3

) Etlielát, minthogy egyáltalában a Nibelung-éneket tartotta a hun-krónika idevonatkozó részeinek forrásául, a német »Etzel«-lel azonosítja, és pedig úgy, hogy Ethelát Etzelá-nak olvassa. Ez a magyarázat azonban feltétlenül hibás ; egyrészt, mert ezzel nincs a szóvégi a megfejtve, mely Kézainál állandó, másrészt pedig, mert a tli csakis í-nek olvasható, a mint hogy »Etzel« ezen helynévben : »Ezilburg« (Echulburg, Ezelburg = Buda) soha sincs í/t-val írva. Más kutatók4) Ethela-ban Attila nevének olyan változatát látják, melyet a magyarok keletről hoztak volna magukkal. Ezek oly személynevekre hivatkoznak, a milyen »Adil« a votjákoknál,5) »Atli-Khan« Abulghazinál,6) »Addilla« a lezgoknál,7) vagy egy rekonstruált török »Etilli«, »Etillik« alak.8) De eltekintve attól, hogy ezeknek a neveknek a történeti vagy mondai Attilához semmi közük, a magyar »Ethela« hangtanilag az említett alakok egyikéből sem vezethető le ; és ha némely kutató mégis megkísérli, akkor az nem egyéb nyelvészkedő dilettantismusnál. De nem vezethető le a Volga vagy Don említett nevének valamely válto-Mongols des origines à 1405. 1896. 70. 1.) ngyanez a tudós elég nevetségesen Attilát (»en magyar Atzel« !) a magyar »aczél«-ból magyarázza. ') Az árják és ugorok érintkezéséről, 1894.40. 1. Hozzá csatlakozik Nagy Géza : A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi S. 1895. I. köt. CCXCIX. 1. s) Über die Sprache der Ostgoten in Italien, 1891. 107. 1. 3) "Vámbéry's Ursprung der Magyaren, 1883. 17. 1. ') V. ö. pl. Nagy Géza czikkét : Turul, IX. 120. 1. Pallas Nagy Lexikona, VI. 518. 1. és Ethnographia, I. 259. 1. 6) Olv. Munkácsi Bernát : Votják népköltési hagyományok, 1887. 193. 1. 6) Kiadta Demaisons• Szentpétervár, 1874. II. 11. 1. V. ö. még Vámbc'ry Ármin : A török faj, 1885. 3. és 666. 11. ') Olv. J. von Klaproth : Heise in den Kaukasus und nach Georgien, III. (1814) 12. 1. V. ö. Munkácsi czikkét : Nyelvtud. Közlemények, XXVIII. 248. 1. 8) Olv. Vâmbéry : A magyarság keletkezése és gyarapodása, 1895. 45.1.