Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602
624 BLEYER JAKAB. zatából sem, és tévedés, ha Nagy Géza*) azt állítja, hogy e folyónév ugyanazon változásokon ment keresztül, mint az »Ethela« személynév. A folyónév is előfordul krónikáinkban, de sohasem Ethela, hanem mindig »Etui« (Ethul)ä) alakban. Az »Ethela« név tehát sem a német Etzel-ből, sem valamely keleti alakból meg nem fejthető. Ha egy szót nyelvészetileg meg akarunk fejteni, a módszer legelemibb követelménye, hogy minden egyes hangra egyforma súlyt helyezzünk. A történetileg adott Attila alakból nyelvtörténetileg fejlődött a német »Etzel«, az északi »Atli« és az angol »Aetla« alak.8) Hogy viszonylik mármost Attilá-hoz a magyar Etela és Etele ? Legfeltűnőbb az eltérés a szókezdő magánhangzóban : a helyett e. Ebben a tekintetben megfelel a magyar Etela-Etele a felnémet Etzel-nek, a hol a szókezdő e i-umlaut útján keletkezett. A magyar Etelá-ban hasonló germán hangtani folyamatot kell feltennünk, mert a szókezdő és szóközépi a magában a magyarban sohasem változik át e-vé. A szóközépi í-hang4 ) meg van tartva, a németben azonban a második vagy felnémet hangmozdítás (lautverschiebung) következtében tz-\é lett. A magyar Etelá-ban van tehát nyilvánvalóan egy umlaut-os e, de hiányzik a felnémet hangmozdítás. A felnémeten kivűl az umlaut tudvalevőleg az északi germánban, az angolban és alnémetben is kifejlődött, a második hangmozdítás azonban sajátosan felnémet nyelvtörténeti jelenség. A magyar Etela alakot természetesen nem szabad - eltekintve attól, hogy mindegyiknek megvan a magyartól eltérő saját formája, mely hangösszevonás útján fejlődött — sem a skandináv nyelvekből, sem az angolból származtatnunk, mert az történeti szempontból lehetetlen volna. Ép oly kevéssé szabad azonban alnémet közvetítést feltennünk, mert alnémet befolyásnak semmiféle nyomát sem lehet sem nyelvünkben, sem történetünkben kimutatni.5 ) A germán népek közül a hunok elvonulása után a mai Magyarországon a keleti gótok, gepidák és longobárdok tartózkodtak hosszabb ideig. A longobárdok a nyugati germánsághoz tartoznak ; nyelvükben nyomára akadni az i-umlautnak, de megvan a ') Ethnographia, I. 259. 1. 3) Kézainál I. fej. 4. bekezdés : Etui ; a Chron. Vindob. 2. fej. Ethul és Etui ; a Chron. Dubn. 4. fej. Ethul és Etui ; a Chron. Poson. 5. fej. Etul és Ethul ; a Chron. Bud. 10. és 12. 11. Etul. 3) V. ö. Fr. Kluge : Altenglische Studien, XXI. 447. 1. 4) Hogy hosszu-e vagy rövid ? a krónikák hiányos orthographiája miatt nem dönthető el ; Attila helyett is Athilá-t és Atilá-t írnak. 5) Alaki tekintetben nem lehetne az alnémet közvetítés ellen kifogást tenni; van alném. Ettél, Hettel (W. Grimm: D. Heldensage. 186. 1.) sőt Ethela is. (Altdeutsche Wälder, I. 284. 1.)
