Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602
622 BLEYER JAKAB. vagy elesik ; el kellett őket — úgy látszik — megint távolítani, mert a monda eredeti és szilárd szerkezetébe nem illettek bele. A pannóniai harczokat a hun vezérek közül csak Buda és Etele élik túl; mindkettő — első sorban természetesen Etele — továbbra is jelentős szerepet játszik a mondában. Nevök magyarázata tehát fontos, és ha helyesen sikerűi értelmeznünk, további vizsgálódásainkra is biztos támaszpontokat kaphatunk. x ) Hogy Etliela (Ethele) a történeti Attilával azonos, máikrónikásaink is valamennyien tudták. 2 ) Anonymus csak »Attilá«-t ír, a többi krónika is rendesen »Attilá«-t, ritkán »Ethelé«-t; egyedül Kézai használja következetesen az »Ethela« alakot. Hogy Ethela (Ethele) népi forma volt és hogy krónikásaink csak tudákoss'ágból használják az »Attila« alakot, már önmagában valószínű; de kétségtelenné teszik ezt a későbbi írók, a kik •— mert talán a monda nem volt már általánosan ismert — külön kiemelik : »Attila . . . qui hungarico idiomate Ethele dictus est«3) vagy: »Attila hungarice Ethele dictus.« 4) A név különben okleveleinkben többször fordul elő és pedig mind a három változatban: Attila, Ethela és Ethele.5 ) Attila nevének eredetéről és jelentéséről sokféle nézet jutott már kifejezésre. Grimm Yilmos a Volga török Atil, Etil, Idei nevévele ) hozta kapcsolatba ; 7 ) ezen a véleményen van még ma is több kutatónk.8 ) Cahun az Attila nevet egy mongol atlu-ból (= lovas) magyarázza. 9 ) Fiók Károly pedig egy finn') Melich János, régi nyelvünk egyik legalaposabb ismerője, magyar nyelvtörténeti kérdésekben többízben felvilágosított; fogadja ezért e helyütt is hálás köszönetemet. •) A Chron. Dubnic. 25. fej. ugyan azt mondja az említett genealógiában : »qui fuit Attila, qui fuit Ethele«, de ez a félreértés csak gondatlanságnak lehet eredménye. 3) Turóczi XIII. fej. <) Oláh III. fej. 5) Összeállítását, mely azonban nem teljes, olv. Nagy Géza czikkében : Pallas Nagy Lexikona, VI. 518. 1. és Ethnographia, I. 259. 1. V. ö. még Ballagi Aladár czikkét : Irodalomtört. Közlemények, II. 169. 1. — A németben e név (Attila > Etzel) igen ritka. V. ö. Fr. J. Mone : Untersuchungen zur Geschichte der deutschen Heldensage, 1836. 65. 1. E. Förstemann : Altdeatsches Namenbuch, I. (1856) 192. 1. és P. Piper : Libri confraternitatum, MGH. 1884. (Ind. nom. 414. és 441. 1.) e) E folyam nevének különböző változatait összeállítja К. Müllenhoff : Deutsche Altertumskunde, II. 75. 1. jegyz. A szókezdő magánhangzóban való eltérések talán nyelvjárási különbségeken alapulnak. V. ö. Munkácsi Bernát czikkét: Ethnographia, V. 164. 1. 1. jegyz. ') Altdeutsche Wälder, I. 205. 1. s) P1 - Vámbéry Armin : A magyarok eredete, 416. 1. 9) Olv. Cahun értekezésének (Le véritable Attila. La Nouvelle Eevue, 1880. III. 864. 1.) ismertetését: Mitteilungen aus der historischen Litteratur, X. 215. 1. Más helyütt (Introduction à l'histoire de l'Asie. Turcs et
