Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602

BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 617 semmiesetre sem lehet népi eredetű.Ha ezt a genealógiát összehasonlítjuk a hun-krónika elején előadott eredet-mondával s a végén lévő és Csabáról meg scythiai rokonságáról szóló elbeszéléssel, azt látjuk, hogy ebben a tekintetben roppant zavar uralkodik, mely talán sohasem lesz megfejthető. Talán volt a magyaroknak saját eredetmondájuk, melyet azonban a krónikások bibliai és egyéb tudós elemekkel és önkényes kombinácziókkal a felismerhetetlenségig elferdítettek. Eredetileg azonban és a nép száján semmiesetre sem állott a hunokkal vonatkozásban és Hunor neve kétségtelenül tudós alkotás. A magyar hun-monda a hunok és magyarok teljes azonosításán alapszik. Ugy látszik azonban, mintha a monda a két nép és fejedelmi családaik rokonságának puszta tudatán soha túl nem jutott volna. Sőt annyira sem ment fejlődésében, hogy elbeszélésének elejét annak befejezésével pontosabb összefüggésbe hozta volna. A magyar hun-monda germán elemeinek vizsgálatában tehát el kell tekintenünk az eredetmondától, melyet csak a krónikások hozhattak a hunokkal összeköttetésbe, és a két nép azonosságának hitéből kell kiindulnunk. Honnan mármost a két nép azonosítása és az azonosság hite a magyaroknál ? Tényleges rokonság a magyarok és hunok közt ki nem mutatható; a magyarok a finn-ugor nyelvcsaládhoz tartoznak, a hunok azonban, a mennyiben positiv nyelvi adatok híján megítélhető, török-tatár nép voltak. Kutatóink közül többen2) felteszik, hogy az azonosság hite a magyaroknál még Ázsiában képződött és pedig a két nép közt való ősrégi érintkezések alapján. Ilyen történeti érintkezések azonban, bár nincsenek kizárva, nem bizonyíthatók semmivel. Azonkívül ki kell emelni, hogy a magyar hun-monda olyan elemeknek semmiféle nyomát nem mutatja, melyek a két nép között való összeköttetésre volnának visszavezethetők. Ezen hypothesis mellett az azonosság hitén kívül — mint látni fogjuk — még néhány nevet szoktak felhozni a hun-mondából. Világos azonban, hogy a rokonság üres tudata — alapuljon mármost történeti valóságon vagy mondai hagyományon — és üres nevek mondai tartalom nélkül nem maradhatnak meg egy nép emlékezetében; tartalmi tekintetben pedig a hun-mondában nem mutatható ki semmi, a mi az említett hypothesist támogathatná. ') Kézainál hiányzik ; a Képes Krónikában XI. fejezet : »Almus, qui fuit Ed, qui fuit Chaba, qui fuit Ethele, qui fuit Bendekus . . . (még harmincz név) . . . Bor, qui fait Hunor, qui fuit Nemproth, qui fuit Кое.« Ер így a többi krónikában. 2) Olv. Nagy Géza. Tliúry József stb. föntebb id. fejtegetéseit.