Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602

«18 BLEYER JAKAB. Nem lehet benne semmi kétség, hogy a magyarok csak a mai hazájukban való letelepülésük után hallhattak Attiláról és a hunokról. Európában Attilának és népének emléke még mindenfelé élt, és így a magyarok azonosítása a Duna-Tisza vidékének korábbi birtokosaival a két keleti nép között észlelt ethnikai hasonlóságok alapján a legtermészetesebb módon ment végbe. Ismeretes, hogy a középkori írók a magyarok, hunok, sőt avarok nevét állandóan összezavarták, vagy inkább mint egy jelentésű neveket felváltva használták.J

) Mihelyt tehát a magyarok tudomást szereztek Attiláról és az ő uralmáról, bizonyára a legnagyobb készséggel fogadták el a magyar-liun azonosság hitét. Ennek a fictiónak, ha nem is történet-politikai, de — ha szabad úgy mondanom — nép-psychologiai tekintetben nagy jelentősége volt: jogczímet szolgáltatott, a melyen ugyan nem foglalták el a hunok egykori birtokát, — ez már megtörtént volt, — hanem a melylyel a foglalást jogilag megokolhatták. Az ilyen igazolásra vaió törekvés a mondatörténetben nagyon gyakori,2

) és az alkalmat, mely oly kedvezően kínálkozott, a magyar monda, főként Anonymus előadásában,3

) tényleg ki is használta. Azok a kutatók, kik nem fogadják el az azonosság hitének ázsiai eredetét, általánosan azon a véleményen vannak, hogy ezt a hitet a németek közvetítették a magyarokkal. Nem hiszem, hogy első sorban a németekre kellene gondolnunk. A mai Magyarországot a honfoglalás idejében a Dunán túl épúgy mint a Dunán innen, talán egynehány más nemzetiségű, jelentéktelen töredéktől eltekintve, szláv törzsek lakták. Hogy a szlávoknak Attiláról való emlékezése, a kinek legalább részben szintén alá voltak vetve, a IX-ik században már kihalt volna, önmagában véve is igen valószínűtlen. Ezt a föltevést azonban épenséggel megdönti Anonymus, a ki több helyütt4

) _ említést tesz róla, hogy a szlávok félelemből hódoltak meg Árpádnak, mert Attila utódának tartották. A magyar honfoglalás ilyetén tárgyalása kétségtelenül nem történeti, de ép oly kevéssé tehető fel, hogy Anonymus költötte volna. Mondai hagyomány az egész, és a hun-magyar azonosság hite a magyarországi szláv népeknél félelmükben és tehetetlenségükben bizonyára ép olyan önkéntelenül, sőt szükségképen alakult ki, mint nyugaton a németeknél. Ezen azonosításról természetesen a ') Y. ö. Petz id. ért. 84. 1. ') Y. ö. pl. W. Müller : Mythologie der deutschen Heldensage, 1886. 16. 1. 3) XII. XIV. fej. és többször. •) VIII. IX. XI. XII. fej. és többször.