Századok – 1905

Történeti irodalom - Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. VIII. IX. köt. Ism. –y –s 54

54 TÖRTÉNETI IRODALOM. 4:9 már csupa szakemberekből áll. A magyar kutatók Wetzer táborszernagynál mindig szíves és nyájas fogadtatásra találtak, s az is, a ki felvilágosításokért írásban fordult hozzá, mindig megkapta a kivánt választ. A hadi levéltár részéről az ő emlékének szentelt koszorúhoz tehát mi is fűzhetünk néhány levelet. Wetzer munkás ember, kiváló író és szeretetreméltó főnök volt, a ki megérdemli, hogy emléke mindenkor tiszteletben tartassék. TAKÁTS SÁNDOR. Magyar írók élete és muvkái. A M. Tud. Akadémia megbízásából írta Szinnyei József. VII., VIII., IX. köt. Budapest, 1899 — 1904. Hornyánszky Viktor kny. 8-r. 2, 1440 1., 2, 1446 1., 2. 1450 1. Mióta közlönyünk hasábjain utolszor szóltunk Szinnyei József nagyfontosságú lexikonáról,1

) azóta újabb három kötet látott napvilágot. Mindegyik ugyanoly ritka szorgalommal s lankadatlan buzgalommal van írva és szerkesztve, mint az előbbi kötetek, s tegyük hozzá : ugyanoly szellemben is. Vagyis az írónak előre megállapított terve semmit sem változott. Többen több kifogást tettek az első kötetek anyaga ellen, hogy nemcsak a magyar, hanem az idegen nyelvű magyarországi írók is helyet foglalnak a műben, hogy tehát a mű czíme nem egyez tartalmával stb. Azt is felhozták, hogy a hol csak bibliographiai adatot ismer Szinnyei, a nélkül hogy az író életének legfontosabb adatait is ismerné : ott szükségtelen volt bibliographiai kézikönyveinket nélkülözhetőkké tennie. Ez mind igaz. De az is igaz, hogy Szinnyei munkájának bécsét ez még inkább emeli. Bibliographiai kézikönyveink, kivált a Régi Magyar Könyvtár, azért nagyon is szükségesek, mert Szinnyei az egyes művek könyvészeti leírását a munka czéljálioz mérten legtöbbször mellőzi s egészen helyesen. Mi azt találjuk, hogy egy tekintetben mintha mégis némi változás volna észrevehető a régibb és újabb kötetek szerkesztése módjában : az t. i. hogy az újabb kötetekben szigorúbban ragaszkodik a szerző az életrajzi adatokhoz, míg a régebbiekben az egyes írók jellemének fejlődését is vázolta helylyelközzel. Egy-egy kiváló írónál az újabb kötetekben is találunk erre nézve adatokat, de mégis kevesebbet, mint az előbbiekben. Ezt nem gáncsképen említjük. A mű igazi czélja hozza ezt magával. A VII-ik kötet Köbesich András nevével kezdődik, s Olv. Századok, 1899. 831. 1.