Századok – 1905

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: A Jász-kunság eladása a német lovagrendnek - I. közl. 22

A JÁSZ-KUNSÁG ELADÁSA A NÉMET LOVAGRENDNEK. ELSŐ KÖZLEMÉNY. I. Magyarország sanyarú pénzügyi helyzete volt a jogczímök a kormányzó férfiaknak arra, hogy a magyar szent koronát megfoszszák egyik legértékesebb, legderekabb kincsétől, a Jászkunságtól. 1686-ban, Buda visszafoglalásának évében, 12 —14 millióra teszik az állam adósságát a történetírók, de van olyan is, a ki 40 millióra teszi. Ugyanakkor a bevétel 12— 20 millió közt váltakozott, minek nagy részét az örökös hadviselés emésztette föl.1

) Ebben az évben a császári hadak kiteleltetése csak magának Magyarországnak 5.600,000 frtjába került, ellátásuk pedig a négy nyári hónapban 2.800,000 frtot emésztett fel. Ugyanakkor még 4.485,000 frt olyan kiadása volt Lipót császárnak pusztán háborúviselésre, melynek fedezésére nem telt Magyarország rendes jövedelméből, hanem rendkívüli forrásokból : a német birodalom s a pápa segélyéből, az egyházi javak megadóztatásából és a kincstári birtokok értékesítéséből kellett meríteni.2) Ez utóbbi különösen jól jövedelmező forrása volt az államháztartásnak. A Wesselényi-féle összeesküvés vérbefojtása, a Thököly fölkelésének leverése bőven hullatta érett gyümölcseit a kincstár ölébe. Csakhogy az elkobzott jószágok kihasználásában nem volt semmi rendszer, legfeljebb az esztelen pazarlás rendszere. Nem tartozik ugyan szorosan a tárgyamhoz, de úgy vélem, nem leszek unalmas, ha a kincstár gazdálkodását néhány jellemző adatban bemutatom. Az uratlanná vált fiskalitások ') A történetírók ide vonatkozó munkáit ée számításait ismerteti Maurer József: Cardinal Leopold Graf von Kollonitsch, Primas von Ungarn. Innsbruck,J887. 342. 1. 3) Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban, 87'—89. 11.