Századok – 1905

Tárcza - Jelentés a M. Történelmi Társulat 1904 évi munkásságáról 270

TÁRCZA. 27 3 12-én a Komárom-vármegyei és városi muzeum-egyesiilet által ifj. Péczely József és Tóth Lőrincz emlékére rendezett ünnepélyen; decz. 18-án a pozsonyi Toldy-kör harminczéves jubileuma alkalmából tartott díszülésen. Gazdasági ügyeinkre térve: ezekről a tagok előtt fekvő évi zárszámadás és költségvetési javaslat tájékoztatják a t. Közgyűlést. Örvendetes adatként jegyzem meg, hogy alapítóink száma a lefolyt évben négygyei, ezek közt a gróf Teleki nemzetség három tagjával szaporodott. Sajnos, hogy az évdíjas rendes tagok számában ily örvendetes gyarapodást nem észlelhetünk, sőt apadást, vagy a tavalyihoz képest legalább is változatlan állapotot kell látnunk. Nemcsak a rendes százalék szerinti kilépések fogyasztják tagtársainkat, — ezt a fogyatékot még csak pótolná az űjonan belépők száma, — hanem sokakat a halál ragadott el sorainkból, a kiknek helyét pótolni egyedül társaink taggyüjtő buzgalma lehet képes. Hogy néhány nevet is említsek a mult év veszteségeiből: elhaltak Beöthy Ákos, Jókai Mór, gr. Károlyi Tibor. Mükovics Imre, Orczy Gyula, Rime'ly Károly. Solymossy László, gr. Széchenyi Dénes. Szontagh Pál alapító tagok; évdíjas rendes tagjaink közül Czobor Béla, Baráth Ferencz, Czorda Bódog, Hofer Károly, Németh Béla, id. Kolgyári Császár Ferencz, Reizner János, Sváby Frigyes, Szigethy Miklós és mások számosan, kiknek elvesztését mélyen fájlalhatja társulatunk. Mindamellett a lefolyt 1904-ik esztendő nem mult el minden öröm és tanulság nélkül számunkra. Elénk emlékezetünkben van még az a nap (ápr. 20-ika), melyen a király bölcs szava Rákóczinak s vele számkivetett bujdosó híveinek közel kétszáz év óta idegen ég alatt porló tetemeit visszahívta, hogy itthon, a hazában találjanak örök nyugodalmat, a kik a haza szabadságáért, alkotmányáért küzdöttek és szenvedtek. Elénk az öröm szívünkben, a mit a királyi elhatározás országszei'te keltett, és ez az öröm megújiíl most, midőn a nemzet régi óhajtása, hogy a bujdosók hamvai Törökországból haza hozassanak. Thallóczy Lajos társunknak épen Thaly Kálmán alelnökünk tanácsára történt konstantinápolyi kiküldetésével, a mult év végén úgyszólván megvalósuláshoz jutott. Bármily fordulatot vegyen is napjaink politikai válsága, nem képzelhetünk oly magyar kormányt, mely e szent ügyet elejtse avagy csak hátravetni is engedje. Azt a tanulságot pedig, a mit a kassai székesegyház sírboltjában leteendő fejedelmi hamvak fognak hirdetni nekünk, hogy az idő, ez igaz bíró, előbb vagy utóbb igazságot szolgáltat azoknak, a kik munkát, vagyont, vért s életet áldoztak egy nemzet jogaiért: semmi le nem ronthatja többé-Budapest, 1905. márcz. 2. Nagy Gyula titkár.