Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - II. bef. közl. 223

224 TÓTH-SZABÓ PÁL. és trón szolgálatában érdemeket szerzett családokat tüntettek ki a kegyurasággal, mikor még az igaz vallásosság tölté be a kebleket, s a kegyuraságot nyerők, mint magas erkölcsi kitüntetést tekintették az adományt; baj lett azonban az erkölcsi ellanyhulás korában, mikor az ily átruházás nem annyira erkölcsi kitüntetést, mint inkább hatalmat jelentett s politikai szolgálatok merő jutalmazására szolgált ; a mikor az líj kegyurak erőszakos kézzel belenyúltak a monostorok belső életébe, s kegyúri jogaik alapján felhatalmaztattak, hogy rokonaikat, hűséges szolgáikat állítsák a monostorok élére, kik nem voltak szerzetesek s a főnöki szék bírásában anyagi javakat, meggazdagodást kerestek és nem munkálkodtak a szerzetesélet szükségessé vált megújhodásán. A premontreiek jászai prépostsága osztozott más monostorok sorsában, része volt mind a dicsőségben, mind a romlásban. Bár királyi prépostság s így kegyura a koronás király volt, mindazonáltal nem egyszer volt magánosok kegyurasága alatt is. De kegyuraságának átruházása egy alkalommal sem idézett elő olyan liarczot, mint a milyet 1508-ban látunk, mikor II. Ulászló király patronatusát mindenható kanczellárjára, Szatmári György pécsi püspökre és Kassa város tanácsára ruházta át. Átruházta pedig a prépost-választás, helyesebben kinevezés jogát is ugyanakkor, mikor a jászai monostor lakói más prémontrei monostorokkal egyetértőleg francziaországi egyetemes rendi gyűlésükön a szabad prépost-választás szükségességét hangoztatták, mint a rend megújhodásának egyik sarkalatos feltételét, s itt hozott határozatukat Ulászló elé terjesztették, ki is azt helyeselvén, az összes magyarországi prémontrei prépostságoknak s így Jászónak is a szabad választás jogát ünnepélyesen biztosította. Szatmári ragaszkodott szerzett jogaihoz, Jászó a királyi szentesítést nyert rendi határozathoz. E különböző s egymással homlokegyenest ellenkező törekvésekből, melyek egy és ugyanazon királytól eredő- jogalapra támaszkodtak, keletkezett az a küzdelem, melyet e sorokban kizárólag a kegyúri jog szempontjából akarunk ismertetni, annál is inkább, mivel a kép, a melyet nyujtunk, magának az egész kornak erkölcsi rajzához, továbbá Ulászló király s főképen mindenható tanácsadója, Szatmári György egyéniségének megismeréséhez szolgáltat adatokat, mely utóbbiak már csak azért is értékesek, mert Szatmári egyike volt azoknak, kik e szomorú években hazánk kormányrúdjánál állottak. Nehogy pedig soraink a történelem könyvéből kiszakított csonka lapnak láttassanak, visszapillantást vetünk a kegyuraság átruházásának egész történetére, kiindulunk a legrégibb ismert esetekből s így jutunk