Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - II. bef. közl. 223

JÁSZÓ A FŐKEGYÚRI JOG TÖRTÉNETÉBEN. 225 feladatunk tulajdonképeni tárgyához ; a mely általános történeti áttekintésben azonban, megjegyezzük, csak a monostorokra, a szerzetes apátságokra és prépostságokra s ezekkel kapcsolatban a püspöki székekre leszünk tekintettel. * * * Első királyunk Szent István, nemcsak a magyar királyságnak, hanem a magyar egyháznak is megalapítója volt. Apostoli buzgalmáért, melyet a keresztyén vallás megalkuvást nem tűrő terjesztésével tanúsított, ruházta fel II. Sylvester pápa azzal, hogy apostoli hatalommal szervezze a magyar egyházat, püspökségeket, apátságokat, prépostságokat alapíthasson, s mindezek élére alkalmas egyéneket állíthasson. Szent István eme jogaiból származott s fejlődött ki a magyar királyok páratlan kiváltsága, melyet főkegyuraság néven ismerünk. A főkegyúri jog terjedelme és hatásköre a haladó idővel változott, magát a jogot azonban mindenkor annyira sajátjuknak tudták és tartották királyaink, hogy azzal mint tulajdon birtokukkal rendelkeztek, mikor a maguktól vagy elődeiktől alapított, s kihalás, ajándékozás, hűtlenség vagy más fogyatkozás folytán rájuk szállott egyházak kegyuraságát alattvalóikra, előkelő világiakra vagy egyháziakra, olykor egyházi testületekre ruházták át. A királyi kegyuraság átruházásával — a mint egykorú emlékeink nevezik: »translatio iuris pa trôna tus« — már a XII-ik században találkozunk. A jeles emlékű III. Béla királyról olvassuk, hogy mikor a küszeni') monostort saját czéljaira várrá alakította át, kegyurait a kapornaki monostor kegyuraságával kárpótolta.2) Királyi utódai haladtak a megkezdett úton. Imre 1199-ben a makrai Szentlélek-prépostság, vagy mint közönségesen nevezni szoktuk, Dienesmonostora3

) kegyuraságát, miután elvette Becse fiaitól, Onth comes fiainak adta ;4) kevéssel utóbb II. Endre az említett Kapornak patronatusát adományozta el újra ;5

) IV. Béla a leleszi prépostság feletti kegyuraságot, melyet az alapító Boleszló váczi püspök felajánlásából bírt, Miklós bán fiának, András comesnek és ivadékainak,ü

) ') Századok, 1903. 371. 1. 2) Wenzel: Árpádkori Uj Okmt. VI. 353. — Knauz : Monumenta eccl. Strig. I. 201. 3) V. ö. Bunyitay : A váradi püspökség története, II. 412 és köv. 11. 4) Knanz : Monumenta eccl. Strig. I. 160. l) Wenzel id. m. VI. 353. e) Eredetije a Nemzeti Muzeumban, a Soós cs. levéltárában. Közli Fejér id. m. IV. 2. 140.