Századok – 1905
Értekezések - VÉRTESY JENŐ: A Képes Krónika irodalmi jelentősége 1
A KÉPES KRÓNIKA IRODALMI JELENTŐSÉGE. 13 lovagias módon bánik a foglyokkal. Salamont sérti, hogy nem neki adják meg magokat, s föllép Vid, az intrikus : »Két kard nem fér egy hüvelybe ! « Ez egyúttal a dráma igazi expositiója. Voltaképen igen rövid az egész történet, de minden sora jellemez, minden igéjének súlya van. A király elbukik Vid kárhozatos befolyása alatt s cselt vet Gréza herczegnek. A hadnagyok árulása szembe van állítva az apát hűségével, ki világi ruhát ölt, kardot köt s nyargal hírt vinni a herczegnek. A jellemek jobban kidomborodnak. Az idősebb testvér, Géza, a lágyabb anyag, ő keservesen sír és panaszkodik az árulás miatt ; öcscse, az erőslelkű László, vigasztalja. A király oldalán híve Bátor Opos, Márton fia, igazi homerosi hősként magaslik ki. Megragadó az a jelenet, mikor Péter vitéz párviadalra hívja a bajnokokat, aranyos sisakban, tündöklő vértben, aranysárga paripán, s vele szemben kél Opos, mint a mennykő, egyszerű bozontos bőrvértben, fakó lovon, és leveri. Megkapó ellentét a pompás vitéz és egyszerű ellenfele közt. Opos keze a kardhoz merevedik a nagy öldökléstől, mint Eleázáré, a Dávid király vitézéé az ó-testamentomban.1) A krónikás új ellentétet hoz színre : az álnok Viddel szemben a becsületes Erneit. Vid győzelmet reméli és hetvenkedik, Ernei tudja, hogy vesztökbe mennek, de azért híven követi a királyt. A mogyoródi csata leírása ismét egyike a legszebb részeknek. Csodák jelentik előre László győzelmét. A csatában elesik Yid és elesik Ernei is. A harcz után László sóhajtozva járja végig a harczmezőt, megsiratja Erneit, a »békesség barátját«, és tisztességes temetést rendel Vidnek is. De a katonák fölhasítják a cselszövő szemét, mellét, s porral hintik tele, mondván: »Lakjék jól szemed és szived porral.« A nagylelkű és lovagias László ellentéte a megvert király, a ki tajtékzó dühében őt intő édes anyjára emeli kezét. A háború sújtó keze megbüntette a vétkeseket, Salamont és Yidet, de ártatlan áldozatokat is követelt : Erneit és Gréza ') Sámuel IX. 23 : 10.