Századok – 1905

Tárcza - Márki Sándor: Válasz Fr. V. Sasinek levelére 178

TARCZA. 179 történelmi társulatunk rendes havi közlönyétől teljesen elkülönítse a könyvismertetéseket és bírálatokat, s rendszeresen, évkönyvben feldolgozva, vagy — a berlini történelmi társulat Mitteilungen-jéhez hasonlóan — folyóiratban ismertesse a magyar és más hazai nyelveken megjelenő, valamint a hazánkra vonatkozó külföldi történelmi munkákat. A második vád szerint minden állításom nem felel meg az objectiv történetírásnak, mert abból indulok ki, hogy az ungarus, liungarus nevet csak Árpád hozta a közép Dunához. Én azonban nem ezt mondtam (id. h. 921. 1.), hanem azt, hogy a hunokkal és az avarokkal szemben a hungarus nevet csak később alkalmazták különösen a magyarokra. Hiszen, egyebekről nem szólva, még 1895-ben megírtam,1) hogy » Jornandes már a VI. századból említi a hungarusokat, s hogy a görög írók közül Menander (594) és Theophylaktos Simakotta (629) használták először az ogor, ugor Bevet, és pedig az avarokra, a nyugatiak közül pedig Regino és Liutprand a magyarokra alkalmazva, kiket ugrok-nak neveztek, mert Ugoria felől jöttek. Innen (és nem a Névtelen szójátékától) van az Ungria, Ungaria s Ungern vagy Hungern elnevezés.« A szláv Miechow krakói kanonok 1518-ban (Tractatvs de dvabvs Sarmatiis) szintén ezt mondja utolsó fejezetében: »Memineris, quod supra dixi (32. 1.) hanc esse illám Juhram regionem Scithiae, de qua egressi sunt Juhri, a posterioribus hugni et hungari dicti.« Juhra azonban épen olyan sík vidék, mint Magyarország alföldi része, hová hunok, avarok és magyarok egymásután telepedtek le ; valóban nem tudok tehát megnyugodni Sasinek úrnak abban az állításában, hogy mégis hegyi népnek nevezzék, vagyis hogy valamint az ungarus, úgy az Ungaria kifejezésben a szláv gora legyen a gyök. A német ungar vagy unger, a spanyol hungaros, az olasz ungheri, a franczia hongrois, a zsidó hungraé, a szerb undjur vagy unguros, a román ungur vagy ungurese, vagy akár a »lázadó« értelemben vett paraszt-franczia ungareh (Du Cange, VIII. 368.) épen a gora alaphangját, az o-t kerülik. Mi úgy tudjuk, hogy a hiung vagy hun névvel összetett törzsnevek nyugati Ázsia és keleti Európa érintkező síkságain, tehát nem hegyvidéken alakultak meg, és hogy a hunugorok hunogurok-nak, vagy oghuzok-nsk is nevezték magukat, a miben bajos a szláv gorát venni szógyökűl. Pl. a görög Menander 465 táján a magyarokat más turk-népekkel együtt Tbopupo'. néven nevezi. A mi végre a harmadik vádat illeti, hogy t. i. Nagy Károly működését úgy tüntetem föl, mint a keresztyénség terjesztését, pedig az csak a meghódított szlávok és avarok latinizálása volt, •') Pallas Lexikon, IX. köt. 470. 1. Hungarus cz. 12*