Századok – 1905
Történeti irodalom - Karácsonyi János és Borovszky Samu: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom. Ism. Domanovszky Sándor 163
TÖRTÉNETI IRODALOM. 165 A rendezés a Regestrum anyagát az évek szerint, melyekben íratott, sorozatokban állította össze, mely sorozatok a Regestrum különböző helyeiről vett alsorozatokból állottak elő. Legnehezebb természetesen ezen alsorozatok határainak a megállapítása volt. Igen sok esetben semmi korhatározó adat sem áll rendelkezésre, s a mennyiben az ilyen eset két meghatározható, de különböző években írt eset közé esik, hovatartozandósága kétségessé válik s annak megállapításáról teljesen le kell mondanunk. De említenem kell itt először is egy pusztán formai jelentőségű dolgot. Nem értem a második sorozat (1213) kuszáltságát; nem értem, hogy az elrendezés miért forgatta fel anynyira a régi rendet ? miért szúrta a régi számozás szerinti 259—268 és a 269—272 esetek közé a 252—258 eseteket? Csak úgy tudom ezt magyarázni, hogy a rendező a legerősebb bizonyítékokat a 259—268 esetekben találta, hogy ebből folytak a 252—258, s ebből a 269—272 esetek bizonyítékai. Csakhogy mi nem arra a sorrendre vagyunk kíváncsiak, melyben a megfejtő az esetek összefüggését felfedezte; és különben a megokolás nem is riad vissza attól, hogy a döntő bizonyítékokat szolgáltató későbbi alsorozatot a sorrendileg azt megelőző sorozat előtt ismertesse. A 164—169 alsorozatnak a 143—163 alsorozat elé írását pedig, valamint az 1220 évi sorozatban a 121 —124 eseteknek a 116—120 esetek elé írását s egy harmadik alsorozattal való elválasztását (50—59) még ily magyarázó összefüggés sem okolja meg. Ezért úgy vélekedem, hogy ha ki van mutatva egy csoport összetartozása s azon belül időrendi határvonal úgy sem húzható, akkor megokolatlan dolog a régi sorrendet megbolygatni, s kár volt az 1213-ik évnél a 143—169 és 252—272, az 1220-ik évnél pedig a 116—124 eseteket a régi sorrendből kiforgatni. Általában kétkedéssel fogadom, hogy oly sok és oly apró alsorozatra kellene a Regestrumot bontani. Az elrendezés a 389 esetet 42 alsorozatba osztotta, s ha el is tekintünk az említett fölösleges szétbontásoktól, még mindig 38 alsorozat marad. Ezek között van több csak 3—4 esetet magában foglaló,1) sőt a 374-ik eset maga képez alsorozatot. Ezekről, különösen pedig a 170—173 eseteket magában foglaló rövid alsorozatról nehezen tudom elhinni, hogy kitöltött volna egy lapot. A megokolás ezt a lapok kicsiny voltával magyarázza, mondván, hogy »egy-egy lapra 4—5 esetnél több nem fért be, ') A régi számozás szerint: 35—38, 92—95, 96—98, 170—173, 223—281. 287—290, 330—333.
