Századok – 1905

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: A Képes Krónika irodalmi jelentősége 1

A KÉPES KRÓNIKA IRODALMI JELENTŐSÉGE. 3 közbe-közbe beleszúr egy-egy adatot, a mivel megjobbítja a szöveget. A részletes előadás II. Gréza után egyszerre megszakad s helyét töredékes feljegyzések foglalják el. A szöveg azonos a Kézaiéval, a miből megint az tűnik ki, hogy Kézaival közös forrásuk volt. Egyes nyomok II. Endre korára utalnak. Ismét jelentős dolog, hogy a krónika nem tud Erzsébet szentté avatásáról, mert máskép semmi körülmények között sem mellőzi vala. A mi krónikánk első részét — a hun-mondát — illeti, szerzőjét a thüringiai vonatkozások alapján II. Endre korára teszik.1

)Ez is régibb források után készült s teljes egészet alkot.' Eel-felvillan az a gondolat, a mit Arany János olyan szépen írt meg, hogy a király-mondák krónikái feldolgozásán keresztűlvillan egy elveszett naiv epos arany fonala.2) Nyoma nincsen, mi megerősítené, hogy egy ilyen — bár elsiilyedt — kincscsel gazdagabbak vagyunk. Igaz, hogy a Képes Krónika tele van valóságos költői epikus helyekkel, s az is valószínű, hogy a krónikás az énekesek hős-dalaiból (ha nem is egy nagy eposból) vett hozzá színeket. A középkori krónikásnak ilyesmi nem aggatott. Evkönyvekből, dalokból, bibliából egyaránt kölcsönzött alkalom adtán. Mindebből csak az bizonyos, hogy krónikánk írója több, jórészt egykorú forrásból írta meg a magáét. Másfelé vezet most az út, mint oda, mit honnan szerzett. Most ez csaknem mindegy. Több helyről szedve írta fel a pergamenre, kifestette naivságukban ékes képekkel, ragyogó arany, piros, kék színekben, első lapjára odafestvén dicsőségesen uralkodó Lajos király urat trónusán ülve, jobbkéz felől pánczélos nyugati lovagok, balkéz felől lengőruhás keleti nagyok környezetében. Most azért forgatjuk át e lapokat : hogyan írta meg ? A középkorban írta, mikor a vallásosság és a vitézség voltak a fő mozgató erények. A gyávaság kivétel, a keresztyén hit tanait pedig senki sem vonta kétségbe. A lovagság és papság a ') Mnrczali id. m. — Sebestyén Gyula ; A magyar honfoglalás mondái, I. köt. Budapest, 1904. г) Naiv eposunk. 1*