Századok – 1905

Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről 97

népmondák és történeti .adatok záh feliczián merényletéről. 101 Látván pedig, hogy az ott jelenvolt királyfiakat is halállal fenyegeti, ezek nevelői : Kenesichi Gyula fia és János nádor fia Miklós, közbeveték magokat. A gyermekek megmenekültek, ők pedig súlyos sebet kaptak fejőkön. Ekkor a Patak-vármegyei Sándor fia János, a királyné helyettes étekfogója, megrohaná a vadállatként dühöngő Felicziánt, s mélyen megszúrva őt hegyes tőrével a nyak és vállak között, földre teríté. A király vitézei azután darabokra vagdalák a nyomorultat. Fejét Budára, kezeit és lábait más városokba küldték. Végre egyetlen serdülő fia s ennek hű szolgája, kik lóháton iramodának tova, szintén nem menekülhettek. Lófarkon meghurczolva végezék •életöket ; mindezek tetemeit kutyák marczangolták széjjel az utczán. Feliczián szépséges szűz leányának Klárának, kivonszoltatván a, királyi udvarból, levágták orrát és ajkait, úgy hogy fogai kilátszottak. Két keze nyolcz ujját is leszeldelték, csak hüvelyk­ujjai maradtak meg. Azután lóra ültették s több város utczáin félholtan meghordozva szegényt, e szavak kiáltására kényszerítők : »így bűnhődik, a ki hűtelen lett királyához !« Végtére számosan, Feliczián nemzetségéhez tartozó nemesek, megöletnek.2) Pray hozzáteszi Dlugoss nyomán, hogy Feliczián némely rokonai Lengyelországba menekültek.8) Bírálati észrevételei- az egykorú adatokhoz. Egy országos itéletlevél 1330-ban és két királyi adomány­levél 1336 és 1341-ben tesznek említést a merényletről, melyet nemzeti krónikásaink újabb részletekkel kibővítve adnak elő. Ezen utóbbiak közt csak a budai csoporthoz tartozók közleményét tarthatjuk egykorú, talán épen szemmel látott tanú előadásának. Mert ebben a liarminczas év április 17-ike, úgy mint az itéletlevél jelzi, keddi nap (feria tertia), míg a huszonnyolcz évvel később szerkesztett Képes Krónika hallomás­ból vagy figyelmetlenségből szerdai napot (feria quarta) mond. Uj adatokkal is bővíti krónikásunk az oklevélbeli közle­ményeket, sőt ezek némelyikét ki is igazítja. Mert eltekintve a királyfiak védelmére kelt és megsebesült nevelőkről, valamint a Feliczián fiát és leányát ért megtorlásról szóló bővebb elő­adástól, egyezik ugyan, néhol szóról szóra, a krónikás közle­ménye az oklevelek főbb adataival, de azért ez mégsem egy­') Pethő véleménye, hogy ezt is lófarkon hurczolták meg. 50. 1. s) M. Florianus : Fontes Dom. II. 241. 1. — III. 120—122. 294. 11. ») Annal, reg. Hung. Ed. 1764. II. 26. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents