Századok – 1905

Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről 97

100 mátyás flórián. Midőn pedig mi az összes magyar nemességtől és országnagyoktól egyhangúlag hozandó megtorló Ítéletet követeltünk, azon országnagyok és nemesség egész gjr

ülekezete úgy Ítéltek, hogy nemcsak Feliczián és fiai. leányai, hanem az ő nemzetségéhez tartozóvalamennyi személyek harmadíziglen halállal büntetendők stb.1

) c) Pál országbíró adománylevele, 1341. (Adományoztunk) némely Somogy-megyei jószágokat, melyeket, a Záh nemzetségbeli Zopa Pál fiai bírtak ; főkép azért, mert midőn mi egykor a felséges Erzsébet királyné asszonynyal, egykor László lengyel király leányával, és szeretett fiainkkal. Lajossal és Endrével, az udvari teremben együtt voltunk, az érintett Záh nemzetségbeli boldogtalan Feliczián bőszült merészséggel, mint dühödt eb, kirántva kardját, nekünk, természet szerint való urának és a királynénak vérét ontotta, sőt az egész királyi sarjadék kiirtására törekedett ; a miért fiával együtt szörnyű halállal bűnhődött és a kutyák falták fel testét, melyeknek dühével vagdalkozott. Ekkor a Záh nemzetség birtokai országgyűlésünk rendeleténél fogva kezünkre jutottak, és mi azokat Pálnak, a mi országbíránknak, örököseinek és minden utódainak adtuk és adományoztuk.2

) d) Egykorú krónikásunk előadása. Mialatt Magyarország az óhajtott béke nyugalmának örvendett, megirigyelte ezt a béke ellensége, az ördög, s arra ösztönzé Felicziánt. a Záh nemzetségbeli öreg és őszhajú lovagot, hogy urát Károly királyt, Erzsébet királyné asszonyt és két fiokat, Lajost és Endrét kardjával megölje. Felicziánt Trencséni Máté, az egykori nádor emelte volt nagyobb méltóságra. Utóbb elhagyván Mátét, a királyhoz folyamodék. kit a király annyira kedvelt, hogy tetszés szerint járúlhatott színe elé minden akadék nélkül. Midőn tehát a király, nejével és említett fiaival együtt 1330 április 17-én, a húsvét nyolczadára következő keddi napon, Visegrád-Váralján saját házában ebédelt volna, betoppant hirtelen Feliczián, megállott az asztal előtt, s kirántva éles kardját, meg akará ölni bőszült rohammal a királyt, királynét és fiaikat. De meggátolá őt Isten irgalma ezen igyekezetében, úgy hogy a mit tervezett, végbe nem vihette. Mégis könnyű sebet ejte a király jobb kezén, s fájdalom ! levágá a királyné jobbjának négy ujját is, mely ujjaival ő a szegényeknek szokott volt alamizsnát osztogatni. ») Fejér id. m. VIII. 4. 157—159. 11. 2) Fejér id. m. VIII. 4. 490—491. И.