Századok – 1905

Történeti irodalom - Barcsa János: A debreczeni kollégium és pártikulái. Ism. Békefi Remig 960

TÖRTÉNETI IRODALOM. 961 Teljesen hibás a szerzőnek az a kijelentése, hogy a középkori iskolák »czélja a pap- és tanítóképzésre szorítkozott.« De másrészről érthetetlen, hogy a ki ilyen felfogásban van, az pár sorral alább meg már így ír: »Több református iskola a régi zárdai vagy városi iskola örökébe lépett.« Hiszen azt csak nem hiszi a szerző, — a mint valósággal nem is hiszi (17. 1.) — hogy a városi iskolákban is csak papokat és tanítókat neveltek? Pedig föntebbi állításának ez volna a magyarázata. A mit a zárdai és városi iskolák szembeállításáról mond. az logikailag tarthatatlan : »A régi zárdai iskolák folytatólagos fentartását — írja — már csak azért is szükségesnek tartották a városok, mert a reformáczió eszméitől áthatott városi iskolák sokkal közelebb férkőztek a városi polgárság szivéhez, mint a zárdai iskolák. Míg ugyanis az előbbiek úgyszólván csak az egyházi pályára neveltek s legfeljebb előkelő nemesek gyermekeit oktatták, addig a városi iskolák megértvén a társadalmi osztályok XIV—XV-ik századi fejlődésének jelentőségét, mely a városi polgárság súlyának emelhetését nyilvánvalóvá tette, alkalmat nyújtottak a városi polgárság gyermekeinek, hogy a tudományokból merítsenek.« (6. 1.) A történetírónál szükséges elfogulatlanság ellen is vét a szerző. Míg ugyanis egyrészről így ír: »Bár a reformáczió a szabad vizsgálódás jegyében született, a szabad vizsgálódás nem érvényesülhetett teljesen ; a Gelei-Katona-fele kánonok (11 —12) úgy a prédikátoroknak, mint a tanítóknak tiltják, hogy a hitnek fundamentumos ágazatai ellen tanítsanak,*) újítani csak a nemzeti zsinatnak van joga«, — addig másrészről nyomban hozzáteszi : »Az iskolai szabad szellemet ez az intézkedés nem érintette.« (6. 1.) Az okoskodásnak ez az útja nem vezet az igazsághoz. Mert vagy megvolt a tanítási szabadság az iskolában, vagy nem. A Gelei-Katona-féle kánonok szerint nem volt meg. Az igazságos történetírónak ezen tény megállapításánál nem szabad tovább mennie. Szerzőnk a debreczeni kollégium és pártikulái történetét három korszakra osztva tárgyalja. Az első korszak a debreczeni kollégium alapításától 1640-ig, a második 1790-ig, a harmadik meg 1848-ig terjed. A legrégibb korszak az emelkedés kora, melyben a pártikulák száma megszaporodott ; a középső a létért folytatott küzdelemé ; a harmadik meg a tanügyi irányzatok forrongásának korszaka. *) Értsd : ne tanítsanak.