Századok – 1904

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-ruthén érintkezések a XIV-ik században 935

M A G Y A R-RUTHÉN ÉRINTKEZÉSEK A X1V-IK SZÁZADBAN. 939 val szomszédos északi vidékén. Kitűnt ez Kopasz nádor lázadása alkalmával, midőn a lázadók nem kevesebbet forraltak elméjükben, hanem hogy I. Károly királyt koronájától megfosztják s helyébe Halics fejedelmét — melyiket ? nem tudjuk — hívják meg a magyar trónra. E föladattal, t. i. a ruthén herczeg meghívásával Gálszécsi Pétert, Zemplén és Ung vármegyék ispánját bízták meg társai, ki a szomszéd Zemplénből átrándulván Kuthénországba. megbízatásában el is járt.1) A ruthén fejedelmet — kezdetben legalább — izgatta e megtiszteltetés, minthogy a halicsi határon fekvő, hajdan .Magyarországtól elfoglalt egyik várából szakadatlan beütésekkel alkalmatlankodott Károly király híveinek. E várat Magh néven emlegetik okleveleink. I. Károly annyira komolynak tartotta a veszedelmet, hogy személyesen vezetett hadat ama vár megostromlására. Elfoglalásáról ugyan nem tesz említést a töredékes regesta,2

) mindamellett sikerült Gálszécsi Petnetia Péter küldetése eredményét meghiúsítania. Mégis szükségesnek találta a király a magyar határ őréül Apuliai Fülöpöt, a Homonnai Drugethek ősét rendelni ki, midőn a határszélen fekvő palocsai kővárat tartozékaival együtt neki ajándékozta.3

) Ezen második magyar-ruthén érintkezés azért fontosabb, mert magában rejti csiráját Nagy Lajos király azon eredményes törekvésének, hogy Galicziát és Lodomériát Magyarország részére meghódítsa. A nevezett két ruthén herczeg: Leo 1320 előtt, Andrej 1324 előtt elhunyván, nagy zavar állott be Ruthénországban. Maradt ugyan egy kiskorú örökös utánok, György nevű,4) de ') I. Károly király írja : Petrus filins Petne, damnate memorie, noster infidelis, spiritu efflatus superbie, a via fidelitatis, nobis et sacre corone nostre débita divertendo, adversos processus multifarios contoa nostram maiestatem. in hoc presertim, quod in regnum nostrum Ruthenum, ad detrimentum regii honoris nostri et serenissimi culminis de possessione proficiscens. ducem, qui nobis viventibus nostro regio diademate insigniretur, in nos superducere, quamvis minime valuerit (Katonánál voluerit áll), nitebatur. (Fejér : CD. VIII. 2. 292.) Idéznem kellett az okiratot, hogy kitűnjék, miszerint I. Károly király a maga jogát Ruthénországra, nemcsak szokásos királyi czímében, de ezen oklevelében is hangoztatta. ») Fejér : CD. VIII. 6. 60. ') Nagy Lajos király Mikch tótországi bánnak 1342 szept. 23-án megengedi, hogy a lengyel és ruthén határszélen Sáros vármegyében fekvő fa várát kővárrá alakíthassa át »pro maiori et certiori tuitione et defensione confiniorum regni nostri circa Poloniam et Rutheniam.« Pő érdeme, hogy Petnefia Pétert, ezt a »telhetetlen bestyét« váraiból kiverte, és habár őt el nem foghatta, egyik fiát mégis elfogta. ('Anjouitori Okmt. IV. 263.) 4) Georgius Dei gratia dux terre Russie, Galicie et Ladimere. (Voigt: CD. Pruss. II. 157. dd. Vladimir in civitate nostra capitali, 1327. márcz. 9.)