Századok – 1904

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-ruthén érintkezések a XIV-ik században 935

•940 PÓR ANTAL. ez képtelen volt helyt állani a tatárok és litvánok hatalmaskodása ellenében. Gedimin litván fejedelem elvette tőle Kijewet, Belcet, Chelmet, és Lengyelország közvetlen szomszédságáig terjesztette ki uralmát. Lokietek Ulászló lengyel király úgy segített magán, hogy fia Kázmér részére Gediminnek Aldona (Anna) nevű leányát feleségül kérte és meg is kapta. Valószínűleg az is Ulászló közbenjárására történt, hogy a ruthén bojárok glogaui Henrik herczegnek ajánlották föl Galicziát.1

) De Henrik aligha látta Buthénországot. Ellenben két tatár herczegről mondják, hogy a tatár khán segítségével, vagy talán csak engedelmével, a lakosok akarata ellenére betolakodtak az országba ; el is vesztették őket méreggel. Azután (1327 körűi) egy latin keresztyént adott a tatár khán herczegűl a ruthéneknek, ha vájjon ezzel beérik-e ?2

) Ezen herczeg Masoviai Boleszló volt, a Troyden fia és Gedimin Mária nevű leányának férje, következőleg Kázmér lengyel herczegnek (utóbb királynak) sógora, ki ez űton némi rokonságot tartott Károly magyar királylyal, Kázmér király nénje férjével. El is látogatott hozzá 1338 közepén Visegrádra, válogatott vitézi kísérettel, és benső barátságot kötött vele.3

) íme ez volna a magyar-ruthén érintkezések harmadik esete. Meglehet, hogy merő udvariassági tény volt, de meglehet az is, hogy Boleszló, kinek akkor már rosszúl állottak ügyei otthon, a magyar királyban támaszt keresett; azonban aligha azon az alapon, hogy elismerte volna Galiczia és Lodoméria Magyarországhoz tartozását, a mint ezt Károly király állította. Ezen Boleszló mintegy tizenhárom évig jól kormányozta az országot, — folytatja Winterthuri János barát, — de mégsem tetszett a ruthéneknek, mivel a katholikusok számát szapo>) Raynaldi Ann. ad. a. 1324. Henrik glogaui herczeg »Halecie dux« czímet visel. Y. ö. ad a. 1325. 8. fejezet. 2) Johannis Vitodurani Chronicon. Die Chronik des Minoriten Johannes von Winterthur. Wyss kiadása, 164 1. Ezzel ellenkezni látszik a mit XXII. János pápa Ulászló lengyel királynak 1327 junius 16-án írt, hogy Boleszló orosz herczeget, ki a schismáról a katholicismusra akar térni, — »cum nee bene conveniat, quod pronepos tuus, ex tua degeneratione discrepat a radice« — arra bírja, hogy »relicto ritu erroneo, redeat ad ecclesie unitatem.« Hasonló értelembem írt magának Boleszlónak is. (Theiner : Polon. I. 299.) Hanem itt nagy tévedés van a dologban, mert nem Boleszló akart megtérni, hiszen családja, tehát ó' is katholikus volt, hanem népét kellett volna megtéríteni ; hacsak úgy nem esett, hogy Boleszló a ruthén herczegséget elnyerendő, népe felekezetéhez simult. s) Dubniczi Krónika. Pontes Dom. III. 128. A.. D. 1338. circa fes-tum apostolorum Petri et Pauli d. Lothka (!) dux ruthenorum venit in Visegrád cum electo populo militum suorum ad regem Karolum Hungarie, promittens ei omnis amicicie incrementum.