Századok – 1904

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-ruthén érintkezések a XIV-ik században 935

MAGYAR-RUTHÉN ÉRINTKEZÉSEK A XIY-IK SZÁZADBAK Az isteni gondviselés, mely a maroknyi, de vitéz magyar népet, mint a népvándorlás utolsó hullámát a Duna-Tisza vidékén megtelepítette, hogy évszázadok multán a keresztyén műveltség védő paizsa legyen, épen úgy, mint a hogy a lengyeleket ugyan e czélból északra vezérelte : a lengyel-magyar érintkezésnek és barátságnak messzeható feladatot tűzött ki. Nagy Lajos királyunk, kinek fején a lengyel korona egyesűit a magyarral, alapját vetette meg Lengyelország nagyságának is. Az 1374 évi kassai gyűlés adott a lengyel nemzetnek a magyaréhoz hasonló alkotmányt és adta neki Hedviget, ki keresztanyja lett a litván népnek, s férjében Jagelló Ulászlóban egyesítője a két nemzetnek, miután Nagy Lajos fegyverei és esze meghódíták Galicziát és Lodomériát — nem, mint szándéka volt, a magyar korona, hanem — Lengyelország számára. Galiczia és Lodoméria anyaköpűje a lengyel szabadság eszméjének, a lengyel nemzet műveltségének és jólétének, mely vezérszerepre van hivatva nem csupán Ausztriában, hanem mindenütt, a hol lengyel szív dobog s a szép lengyel szó hangzik. Mi magyarok pedig visszaköveteljük Nagy Lajos királyunk szerzeményét; nem a földet, nem az uralmat fölötte, hanem az élő lengyel nép rokonszenvét, barátságát és szeretetét a szabadság nevében, önfentartási ösztönből, hogy jövőnk biztos alapjait annál inkább megvethessük és megóvhassuk. * Rurik nagy terjedelmű örökségétől a Xl-ik század végén elvált egy hatalmas terület, mely idővel a régi Kijó (Kijew) fényét volt elhomályosítandó. Ez új állam magvát három herczegség alkotta : Przemisl, Dzwinogord és Trembovla, melyek már a XII-ik század derekán egyesülvén, az új fővárostól Halics-пак (halicsi föld : halycka zemla) neveztettek. Miután pedig 1200 körűi e területet a harczias Mstislavics Roman, 64*