Századok – 1904

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Paulinus és az avarok 917

934 MÁRKI S. SZENT PAULINUS ÉS AZ AVAROK. varázslók helyett, a kik magyar hagyományok szerintAquileja ostrománál Attilát környezték, most a szlávok mellett bizonyára avarok is megjelentek Aquilejában, hogy Paulinus felügyelete alatt készüljenek a keresztyén papságra.2) Az avarok örökségébe lépő magyarok száz esztendő múlva. 901-ben, bizonyára nem templomai, hanem bástyái miatt kerülték el Aquileját, mert hiszen ugyanazon esztendőben Karinthiában egyik portyázó csapatjok magát az akkori aquilejai patriarchát is megszalasztotta.") Ujabb száz esztendő múlva azonban a magvarok a cseh és német térítőknél jóval szívesebben fogadták már a Velencze és Aquileja felől jövő papokat, a kiknek nyelvökre gyakorolt hatását az is mutatja, hogy 4

) a magyarok régi latin kiejtésének három fő sajátsága a velenczei nyelvjáráson alapúi. Sőt az onnanvaló hittérítők hatásának tulajdonítható az is, hogy a Paulinus keresztnév, mely Magyarországban ma egészen ismeretlen, a középkorban a használtak közé tartozott. Azzal végezhetem, mint C'ividaléban öt év előtt a Paulus Diaconus ünnepén, hogy száz esztendővel Cividale két nagy fiának, Paulusnak és Paulinusnak halála után, az elolaszosodott longobard papok már Magyarországban is törték a nép nyelvét, hogy hirdessék a keresztyénség magasztos elveit. Ok az elsők, kik a magyar nép szivébe az olasz nemzet iránt szeretetet és tiszteletet oltottak. MÁRKI SÁNDOR. XLII. 198—209. (Ismerteti Margalits id. m. I. 501—502. V. ö. u. о. II. 147—148.) ') Kézainál, IV. fej. 1. §. Ez, igazat mondva, csak »de posse ad esse« következtetés. II. Eugén pápa 826-ban az avar khagánhoz és Mojmir morva fejedelemhez intézett levelében panaszkodik, hogy »népetek egy része még a pogányság tévelygéseibe van merülve, minthogy hithirdetöjük nem lévén, Isten igéje hozzájuk nem hatolhatott.« (Borovszky Samu : A népvándorlás kora. Marczali Henrik : Nagy képes világtörténet, IV. 495.) De* csak egy részről lévén szó, épen az következik belőle, hogy a többi akár régibb áttérés következtében (mit Borovszky néhány újabb eset kivételével tagad, id.. h. 487.), akár Arno és Paulinus működése következtében csakugyan keresztyén volt. Különben a torontáli Aracsról Borovszky (id. h. 486.) maga is közli egy avarkori keresztyén pap faragott képét (domborművét), s megállapítván a szalagdísz longobard stílusát, hinnünk lehet, hogy ez a műemlék épen Paulinus valamelyik missionariusát örökíti meg. 3) Kézai id. h. XII. fej. 12. §. 4) Legalább Volf György szerint. (Kiktől tanult a magyar írni és olvasni? 79. 1.)