Századok – 1904

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Paulinus és az avarok 917

922 MÁRKI SÁNDOR. s egy egész fejezetben írja le, Attila hogyan vette be Aquileját.1) Viszont 789-ben Alcuinus megkérdezte Nagy Károlyt, nem készül-e seregével a hun ellenség ellen, a mely alatt ő az avart értette.2

) Ez a kérdés Paulinust már azért is érdekelte, mert a háborúnak feladata első sorban az lett volna, hogy biztosítsa a frank birodalom határait, mind Eriaul felé, a hová az avarok mint a bajorok szövetségesei, legutóbb a mult esztendőben törtek be,8

) mind az egyházi tekintetben az aquilejai patriarchasághoz tartozó Karinthia keleti részén, mely Tassilo legyőzetése és Bajorország bekebeleztetése következtében most már nem Bajorországot, hanem a frank birodalmat tette határossá Avariával.4) Azonban a határok megállapítása végett 790-ben az avar követekkel Wormsban folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre. Károly tehát, hogy végképen leszámoljon alkalmatlan szomszédaival, 791 nyarán a Duna két partján két sereggel, magán a Dunán hajóhaddal támadt az avarokra, a Szerémség felé pedig fia, Pipin király a szkárákkal (schiere), vagyis a határőrökkel, Erizzo (Henrik) friauli és istriai őrgrófot küldte be.5) A szkárák katonai intézménye új volt; bevált már 788-ban, midőn a strassburgi származású6

) Erizzo, a ki már a longobard hadjáratban kitűnt,7

) e határőrökkel verte vissza az avarok támadását ; de támadó háborúra ') »Miután a várost mindenféle vívószerszámmal sem bírta bevenni, utoljára scytha furfangossággal tízszer százezer emberétől mindegyiktől egy-egy nyerget kivána s a fal mellett nyeregből halmot hányatván, a nyergeket meggyujtatá, melyeknek lángja és tüze miatt a fal megrepedezve, tornyaival együtt földre omlott. Mit látván a polgárok, a várost mind odahagyva, a tenger szigetébe menekülének .. . Miután pedig Attila király Aquileját megvívta, onnan Forum Juliibe ment.« 2) Jaffé: Bibliotheca rerum germanicarum, VI. 166. 8) Annales Lauriss. maior. a poéta Saxo, és Ann. Einhardi ad annum 788. *) Büdinger : Österr. Gesch. I. 130. — Huber : Ausztria története, I. 66—67. — Migne id. m. 99. köt. 527. 5) Grion szerint (Guida storica di Cividale^ 31—32.) Istria őrgrófja -is Erizzo volt, nem János (Johannes). c) »Te se hagyj fel a sírással — szólt Paulinus, Erizzo haláláról írt versében, — te gazdag város, Argentea, a melynek vidékéről származott ; gyászold sok és nehéz sóhajtással; hírneves polgárt, nemes nemzetségből, jeles vérből származottat vesztettél. Barbár nyelven Stratiburgumnak (Strassburgnak) mondanak téged ; elvesztetted hajdan híres nevedet (Argentea), de én visszaadtam mézeshangzású nevedet, mert szerettem azon édes barátomat, a kit tejjel tápláltál a Quirnea folyó mellett.« ') »Carma (1389 m. magas hegy) mezei, Osopus (San Giuseppe?) sziklái, Gettina gerinczei (iuga Cenetensium), Asti (a Tanara mellett) és Albenga vidékei (Savona és San Вето közt) sírjatok !« — szól ugyanazon versében Paulinus, ki ekként a tengeri alpok vidékén levő csatahelyeket sorolta fel.