Századok – 1904

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Paulinus és az avarok 917

SZENT PAULINUS ÉS AZ AVAROK. <127 iskolai gyakorlatok; a Krisztus születéséről sapphoi sorokban írt verse inkább csak külső alakjánál fogva kelthet érdeket;1

) a versmértékkel (prosodiával) Paulinus mentül kevesebbet törődött.2) A magyarokat minden munkája közül legjobban érdekelheti Erizzo (Ericli, Henrik) cividalei herczeghez 795 táján intézett intelmeinek könyve,3

) továbbá az a költemény, melyet az avarok ellen liarczoló Erizzo herczeg haláláról írt.4

) Amaz tulajdonképen parainesis, a milyen pl. Szent Istvánnak a magyar Corpus Juris élén álló intelme Imre herczeghez. A szent patriarcha 66 fejezetben oktatja Erizzo herczeget, hogyan éljen Istennek és embereknek tetsző módon, s ezzel igazán istenesnek, vallásosnak, erkölcsösnek és vitéznek mutatja azt a férfiút, a kit csakhamar mint az avar háborúk egyik áldozatát kellett elsiratnia. II. Maccheropius Miklós, a cividalei káptalannak költeményeiről ismert cancellariusa, említi,6

) hogy az ő korában (1534—1574) Cividale közelében szent Pantaleon egyházában két régi kép volt; az egyik azt ábrázolta, hogyan áldja meg Szent Paulinus aquilejai patriarcha a liarczba indulókat, a másik pedig, hogyan verik meg az ellenséget. A kép alatt durva betűkkel ezek a szavak állottak : »Forojulienses a Paulino benedicti Hungaros superant.« Ezt az anaclironisínust az okozhatta, hogy a képek olyan időben készültek, valamikor a Xl-ik században, mikor a magyarokat még Európaszerte összezavarták a hunokkal és az avarokkal. A magyarok, mint azelőtt az avarok, szintén többnyire Friaulon át rohantak Olaszországra, s út jókat a nép már egy 888 márczius 21-iki oklevél szerint Strada Ungar orum-пак, magyarok útjának nevezte. Okét tartotta az avarok története folytatóinak. A magyarok abban az időben maguk sem emlegették az avarokat, a kik pedig honfoglalásuk korában még tekintélyes számban éltek ; ellenben a hun királyokon kezdték uralkodóik sorozatát. így pl. Kézai Simon mester, a ki 1282 —1283 táján írt magyar krónikájában hunokról »vagy« magyarokról beszél ") Biidinger id. m. I. 143. ä) Baehr: Gesch. der röm. Litteratur im Karolingischen Zeitalter, 74.1. 3) Migne id. h. 198—282, A jegyzetek п. о. 519—534. 4) U. о. 479—504. Dümmler (Archiv für Kunde österr. Geschichtsquellen, X. 7.) szépnek találja ezt a verset; ellenben Büdinger szerint (id. h. I. 143.) érzik rajta a kor sivár iránya, mely rhetorikai czifraságok mögé rejti a valódi költői érzés teljes hiányát. 5) Nicoletti : Szent Paulinus élete. Migne id. m. 99. köt. 145. h.