Századok – 1904

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Paulinus és az avarok 917

SZENT PAULINUS ÉS AZ AVAROK. 919 volt, hogy a császár 792 a flg. 4-én egyházmegyéjét fontos kiváltságokkal ruházta föl. Ezek közé tartozott a püspök szabad választása, összes javainak biztosítása, személyes sérthetetlensége, és bizonyos tizedek, legeltetési díjak meg a katonaság élelmezése és ellátása alól való fölmentése.1) A Frankfurtban 795 «junius elsején megnyílt zsinaton szintén ő vezette a támadást a spanyolok ellen. Ez alkalommal különösen Elipandust leczkéztette meg, s a zsinati atyák mindannyian aláírták azt a dolgozatát, mely Libellus Sacrosyllábus néven maradt reánk.2) Ugyanezen zsinaton Felix püspökkel szemben intőlevelet intézett egy Heistulf vagy Aistulf nevű — alkalmasint longobard — ellen is, a ki feleségét, egyetlenegy tanúbizonyság alapján, mint házasságtörőt megölte.3) Paulinus sokat foglalkozott saját egyházmegyéje ügyeivel is. A mikor Nagy Károly elrendelte, hogy a templomokban szent Ambrus milanói énekei helyett mindenütt szent Gergely pápa római énekeit használják, a patriarcha a felső-olaszországiak elégületlenségét csak egy ügyes fogással szüntethette meg. Aquilejábau böjtölésre és imádkozásra intette a papságot, hogy ebben a dologban maga Krisztus nyilatkozzék. Kiválasztott két gyermeket, hogy egyik a Gergely, a másik az Ambrus-féle verseket kiterjesztett karokkal, mozdulatlanul állva énekelje. A római verseket éneklő fiu jól kibírta az éneket, a másik azonban összeesett. Kitűnt tehát, hogy amazok rövidségöknél fogva alkalmasabbak népies énekre; s ezen a tanulságon okulva, a pápa is elrendelte, hogy Olaszországban ezentúl mindenütt azokat énekeljék.4) — Paulinus 796-ban szülőföldjén, Cividaléban, szűz Mária templomában zsinatot tartott, mely — a spanyol eretnekséggel szemben — hitvallást tett a Szentháromságról és Isten igéjének megtestesüléséről. A szent patriarchának ez ügyben tartott beszéde és a zsinatnak tizennégy törvényczikkelye szintén reánk maradt.5) Paulinust azután a szomszédos karinthiaiak és avarok ügyei foglalkoztaták, a miről bővebben kívánok megemlékezni. Valószínű, hogy Paulinus 800 karácsonyán jelen volt Kómában, midőn III. Leo meglepetésszerűen római császárrá koronázta Károly frank királyt ; ') U. o. 98. köt. 1447. h. Dahn: Urgeschichte der germ. u. rom. Völker, III. 1029. 1. 2) Patrologia, 99. köt. 151 —166. A magyarázó jegyzetek u. о. 166—182. 8) U. о. 182—186. A jegyzetek u. о. 186 — 198. h. 4) Amelli id. m. 7—10. 1. Az epigrammát, mely ezt elbeszéli, alkalmasint Paulus Diaconus írta. ») Concilium Forojnliense. Migne : Patrologia, 99. köt. 283—302. A magyarázó jegyzetek u. o. 302—342. 63*