Századok – 1904

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Paulinus és az avarok 917

918 MÁRKI SÁNDOR. ha életének rövid vázolása után különösen az avarokhoz való viszonyát e helyen ismertetni fogom. I. Paulinus némelyek szerint a Saccoviniak vagy Scabiniak nemes családjából, mááok szerint egyszerű földmíves családból, 726—730 táján Cividaléban vagy a szomszédos Premariacoban született. A Saccoviniak egészen a mult század végéig a premariacoi templom mögött levő zuccolai dombon évenkint lakomát adtak nagy fiók emlékezetére. Neveltetésének, ifjúságának, férfiusága virágkorának körülményeiről semmit sem tudunk. Körülbelül ötvenéves volt már, a mikor Nagy Károly, a frankok és longobárdok királya, Aquileját meglátogatván, őt kegyelmébe fogadta. Ugyanis meghallgatta Paulinusnak a fejedelem fenségéről és kötelességeiről tartott szónoklatát, a szászok legyőzetéséről szóló költeményét pedig annál szívesebben fogadta, mivel ez a hódolat az imént legyőzött longobard nép egyik fiától jött. Hálás elismerése jeléül 776 junius 17-én Paulinust mint igen tisztelendő férfiút s a grammatika mesterét, mezei jószággal ajándékozta meg.1) Az év vége felé azután, Sigualdus halálával, az aquilejai egyház Paulinust választotta meg patriarchának. A követek ezzel a jó hírrel falusi birtokán keresték föl. »Akkor hiszem el — szólt botjára mutatva, — mikor ez a bot kivirágzik.« Botja — a legenda szerint — abban a pillanatban rügyezni, majd levelezni kezdett, s ő meghatva fogadta el a választást, melyet I. Adorján pápa és Károly király is helybenhagyott. Paulinus ettől fogva élénk részt vett a közügyekben. Minden valószínűség szerint jelen voll a 779 évi heristalli zsinaton, mely különösen az aquilejai egyházban elharapódzott visszaélések orvoslása végett mondta ki, hogy a püspökök a kánonok értelmében engedelmességgel tartoznak metropolitájuk iránt. A regensburgi zsinaton 792 juliusában hevesen kikelt az adoptianismus spanyol eretneksége, vagyis Felix la-seo-de-urgeli püspök és az öreg Elipandus toledoi érsek azon tanítása ellen, hogy Krisztus Máriának nem az atyától született, hanem csak fogadott fia. Beszédeinek lényege abban a röpiratban maradt reánk, a melyet Felix ellen három könyvben 796-ban írt meg.3) Itt kifejtett hittudományi munkásságának úgyszólván jutalma ') Opera Caroli Magni. Migne l'atrologiájában : 97. köt. 957. — Büclinger : Oesterr. Gesch. T. 142. — Böhmer: Karoling. Kegesten, 84. sz. 3) Sancti Paulini patriarchae Aquileiensis opera omnia. Migne : Patrologia, 99. köt. Páris, 1851. 349—468. hasáb.