Századok – 1904
Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Kritikai jegyzetek az Árpád-kor története köréből 868
BAUMGARTEN FERENCZ. KRITIKAI JEGYZETEK. 869 II. A bullának Szent László temetkező helyére vonatkozó adata határozott és csaJc egyféle magyarázatot enged; a Századok bírálójának értelmezése helytelen. Szerinte ugyanis az »ubi et eius corpus venerabile requiescit« kitétel Odilóra, a saint-gillesi apát elődjére vonatkoznék s azt jelentené, hogy »nem László királynak, hanem Odilo apátnak teste nyugodott Somogyvárott.« Nem akarok azzal érvelni, hogy a pápának semmi oka sem volt Odilo ismeretes nyugvóhelyéről beszélni, különösen midőn e kolostor apátjának írt, mert a latin szöveg amúgy is teljesen kizárja ez értelmezés lehetőségét. A kérdéses mondat alanya Szent László, az »eius corpus« tehát csakis ő reá vonatkozhatik s az eí-nek is csak úgy van értelme, ha Szent Lászlóról szól e mondat : »Latisclavus . . . Semichensem fundavit ecclesiam . . . ubi et eius corpus . . . requiescit«, nem pedig, ha Odilóról volna szó. Erőszakot kellene tenni a latin nyelven, hogy elfogadhassuk a bíráló magyarázatát.1) III. Ha már meggyőződtünk a forrás hitelességéről és tisztáztuk az adat értelmét, vitás lehet még az adat hitelessége. Azt kellene hinnünk, hogy Paschalis pápa 1106-ban, tizenegy évvel Szent László halála után, ugyancsak tudta, hol nyugodott akkor a király teste. A Századok bírálója szerint hiteles adatok bizonyítják, hogy Szent Lászlót Nagyváradon temették el, s így megczáfolják a bulla — szerinte amúgy is kétes — állítását. Kétségtelenül hiteles adatok tanúsítják, hogy Szent László tetemei 1106 után Nagyváradon nyugodtak és hogy ott történt a canonisatió; de hogy 1106 előtt is Yáradon volt László teste, azt csak Szent László legendája és a krónikák detije után kiadta e bullát Baluze : Miscellanea, II. 183. (Mansi kiadásában, III. 11.) és Goiffon id. га. 41. 1. Baluze szövegét lenyomtatta a Gallia Christiana (VI. inst. 189.), innét vette át Pray (Dissertatio de S. Ladislao, p. 47—50.), utána indult Katona (Hist. Crit. II. 662.), Katona után pedig Fejér. (C. D. II. 43.) Ugy hogy Fejér, kire Mátyás Flórián és bírálója is hivatkoznak, ötödkézből közli ez okiratot és így szövege természetesen teljesen megbízhatatlan. (Igaz, hogy Fejér ötödkézből közli az okiratot, de a mennyiben a vitás hely teljesén egyezik a t. czikkíró párisi szövegével, sőt a nevek írásában még correctebbnek látszik annál, a fenforgó kérdés szempontjából egyáltalában nem mondható megbízhatatlannak. Szerk.) ]) Mi azt hiszsziik, hogy a szóban forgó latin szöveg minden erőszaktétel nélkül is mind a két magyarázatot megengedi. A t. czikkíró syntaktikai fejtegetése nem szabatos, mert az a mondat, melynek alanya Szent László, az »obtulit« állítmánynyal elvégződik, s a rá következő ubi kötőszóval új mondat (mellékmondat) kezdődik, melynek már nem Szent László, hanem a » corpus venerabile « az alanya ; hogy azután kié ez a corpus ? azt mondattani alapon eldönteni aligha lehet. Szerk. SZÁZAUOK. 1904. IX. FÜZET. 60
