Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - II. közl. 837

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 843 területe, a gazdagodásnak pedig tíj forrása. Menten felismerték jelentőségét s a fősúlyt a bányák megmívelésére fektették. Ebbeli munkásságuknak az eredménye lett azután, hogy a gazdag dalmát érczterület a római állami lét egész folyamán a birodalom erőforrásaként jelentkezik. Azt ugyan már régen megtanulták a rómaiak, hogy arany, ezüst és egyéb érezek ugyancsak megbecsülendő gyümölcsei a győzedelemnek,1) de csak a császárság tudta a győzelem e zsákmányát rendszeresen gyümölcsöztetni. Három nagy érezterületnek elfoglalása jelzi a római gazdagodási fejlődésnek egyes fokozatait. Mikor az aranyban és ezüstben dúsgazdag Hispania 2

) nagy készletet vet az akkori világpiaezra, a rómaiság már nemcsak a fegyver élében bízhatik, hanem ugyanaz a köztársaság, mely Hannibal harczai folytán polgárainak ékszereiben kereste a fedezetet,3) egyúttal pénzzel is győzi a háborút. A barbárság jól ismerte a hódító rómainak azt az öntudatos kincsvágyát, mely maradandó értékű zsákmányt keres, s nem egyszer vált be az a tapasztalás, hogy a rómaiak ellenében nagyobb ereje vagyon az aranynak, mint a fegyvernek.4) Mikor azután Hispaniának már a karthagóiaktól is erősen bányászott érczteríilete — ha nem is mondhatni, hogy kimerült — fölötte külterjesen műveltetvén, nem fizetett oly busásan : Halmáczia gazdag érezvidéke nyílik meg a hódító előtt. Alig múlik el megint száz esztendő, Traján császár már is Dáczia aranyából merít. Nem tudjuk be ide Galliának, Makedoniának s a kelet ércztelepeinek értékesítését, mert ennek a három említett nagy érezterületnek épen a könnyű hozzáférhetés adta meg gazdasági nagy jelentőségét. Nem lehet, nem szabad a római birodalom ebbeli fejlődését a mai szempontok szerint Ítélni meg, de kétségtelen, hogy e hódító elem gondolkozói önnállóan, tapasztalatokból elvont igazságok alapján ítéltek és cselekedtek. Ezt bizonyítják szavaik és tetteik. Oly néptől, mely tudta, hogy sehol sincs voltaképen benszíilött elem, mindenütt vegyült s beoltott fajok laknak, az egyiknek az tetszik, a mit a másik megvet, hogy a hódító ismét meghódított lehet, annak működésétől a tervszerű eljárást, mely annyira megkülönbözteti őt az ösztönszerűen cselekvő 1) Tacitus: Agricola, c. 12. a) Hispania aurifera. Florus : Epitome IV. 12. 60. 3) U. о. II. 6. 25. 4) Florus : III. 17. . . . »fortius adversus Romanos aurum esse, quam ferrnm.«