Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - II. közl. 837

842 THALLÓCZY LAJOS. Г5 m., a főutaké 2—3 т. széles, s ez utóbbiaknál mérföldkövek jelzék a távolságot.1) A főutakon szekereken történt a szállítás, a karstoshegyi utakon bizonyára a lovat használták teherhordónak, mert a hol gyakran 20-nál nagyobb az út emelkedése, a szekérnek nem vették hasznát. Valószínű, hogy a keréknyomok emberhúzta és tolta talyigák számára készültek, melyek a menedékes helyeken a forgalmat könnyebben közvetítették. A főbb utak mentén az utasok részére éjjeli szállásokat (mansiones),. a hivatalos személyeknek külön helyiségeket (praetoria) rendeztek be s gondoskodtak az egyes állomásokon lóváltó (mutatio) helyekről és kutakról.2) A hódítást s ez utakat azonban első sorban akként biztosítá a római hatalom, hogy a fensíkok és a kereszteződési pontok, átkelések legalkalmasabb helyein kerektornyú váracsokat (castella praesidia) emeltek, olykor egyes őrtornyokból (turres) tárták szemmel a vidéket s a hegyszorosokat elsánczolták.3) A szárazföldi közlekedés mellett a vízi utat sem hanyagolták el. A Margum mellett állomásozó »Classis Stradensis G-ermensis«4

) hajóhad a Száván folyton járt, s Sziszek, Brod és Mitrovicza mellett állandó réve volt. A hódító római, miután ekkép szárazon és vízen az imperiumhoz csatolta Dalmácziát, legott meg is telepedett. Magával vitte isteneit s új hazájában folytatta régi életét.5) Hogy azonban ezt az új hazáját otthonává tehesse, menten alkalmazkodott a körülményekhez s öntudatosan használta fel a természettől nyújtott előnyöket. Csakis így lehetett Dalmácziából, ebből a véres harczairól meg vad répájáról6) hírhedt s emlegetett hegyes országból, a római életnek egy új terjeszkedési ') A római mérföld 1500 m. Az útvonalakon a mérföldjelzéseket nem mindig Salonától vagy Naronától számíták, hanem olykor az elágazási pontoktól is. Ballif id. т. а) Nyomaikat számos helyen megtalálták, különösen a skardonacastrai út mentén. 3) A nép ez erődöket ma is gradina, gradac (vár) névvel jelöli. Nagyobb részök bizonyára római eredetű, bár kétségtelen, hogy a rómaiak a régi telepeket s az illyrek rakta erődítményeket is felhasználták.. A római lelhelyeket, mint Istriában, Görzben, crkvinának — régi templomnak — nevezik, mert maradványaikat olykor csakugyan templomépítésre is használták. Az utakat kaldrmak-nak (görögül szép út) nevezik. 4) Marquardt id. т. II. 506. — Szentkláray : A dunai hajóhadak története. Budapest, 1886. 15. 17. 11. б) »Ubicunque vicit Eomanus, habitat. Ad hanc commutationem locorum libenter nomina dabant, et relictis aris suis, transmaria sequebatur colonus senex.« Seneca : Consolatio ad Helviam, VII. e) Posidonius Stoicus. Müller, IV. 263. 29.