Századok – 1904

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Eötvös József politikai művei 821

880 VÁCZ Y JÁNOS. mondott beszédében, midőn »teljes biztossággal és nyugalommal« tekintett »azon jövőnek elébe, melyet a magyar nemzettől senki elragadni nem fog, ép oly kevéssé, mint tőlünk multunkat senki elragadni nem fogja.« Még erősebben nyilatkozik e hit 1848-ban a haza védelméről mondott rövid beszédében, midőn minden más kérdést háttérbe kiván szorítani a nemzet függetlenségének megóvása mellett. »A magyar nemzet — szólt — fenn akarja tartani szabadságát és fenn is fogja tartani, arra esküszöm !« Ez elragadó páthosz nemcsak szónoki beszédeiben nyilatkozik s nem is ezekben első sorban, hanem hírlapi és publicistikai műveiben, tanulmányaiban és vitairataiban. Néhol szinte önkényesen igyekszik magát visszatartani, hogy a szigorú logikai okoskodás terén maradhasson; példáúl a Reform-ban, 1848 előtti pályájának e politikai kátéjában, melyben átalakulásunk eszméit és irányát oly pontos következetességgel jelöli meg. Eötvös egyetlen műve sem vág oly mélyen politikai fejlődésünk folyamába, mint a Reform. A haladást biztosítani sannak mikéntjét logikai rendben megállapítani, úgy hogy a közszabadság föltételeit magában foglaló reform minden nagyobb megrázkódás nélkül mehessen végbe: íme a czél, a melyért e mű síkra száll. Első sorban a Kossuth vezette ellenzéknek tartott bátor szózat ez, mely századok óta megcsontosodott véleményeket akar romba dönteni, hogy a polgári szabadságnak az európai nemzetek alkotmányában kipróbált biztosítékait a régi magyar alkotmányba iktassa. De különben az összes politikai pártok, az egész nemzet értelméhez szól, s épen oly alapos tanulmánynyal, mint mély meggyőződéssel, épen oly világos érveléssel, mint őszinte, férfias lelkesüléssel tárja fol a haladás akadályait s jelöli meg átalakulásunk alapeszméit, megvalósításuk szükségét és lehetőségét. Sorba állítja megyerendszerünknek az alkotmány fentartására kifejlődött biztosítékait, melyek a törvényhozást, bírói és végrehajtó hatalmat illetik, s a történelem kritikai világánál megszabja valódi értéküket. A municipiumok régi fontosságát nemcsak elismeri, hanem a mennyiben új biztosítékot alkotmányunk még nem szerezhet, fen is kívánja tartani. Ámde, hogy az európai nemzetek kifejlett alkotmány-