Századok – 1904

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Eötvös József politikai művei 821

BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF POLITIKAI MÜVEI. 825 törjön a maga elvei mellett. Nincs magyar államférfiú, sőt a külföldön is kevés, a ki okoskodásaiban, vitáiban, publicistikai •és szónoki küzdelmeiben oly tág teret engedne az érzékenységnek, mint Eötvös. Nem úgy, hogy a maga egyéniségét előtérbe állítaná, hanem hogy minden gondolata mintegy az érzelem kútfejéből táplálkozik. Mint vezető s kormányzó férfiú, 1867 után látszólag igyekszik magán uralkodni, de pályájának első felében sokszor egészen átengedi magát nemes érzéseinek, mit ellenfelei többször gúnynyal fogadtak s annak tulajdonítottak, hogy politikai művei mellett költői műveket is írt. Ezt a negyvenes években nem egyszer ismételték; különösen a Budapesti Híradó dolgozótársai emlegették kedvtelve. Maga gróf Dessewffy Emil, a lap vezére is szemére hányta. Eötvös finom iróniával válaszólt azzal a czikkével, melynek idevágó részeit újabban is idézték. Eötvös szerint abból, hogy ö regényeket is írt : ellenfelei, a conservativok, azt következtették, hogy tehát »politikára képtelen.« Hát ellenfele mit tett ezalatt? »Gazdaságán kívül haszonbérbe vevé egy nagy alföldi községnek korcsmajogát.« Ebből azután Eötvös, elmés párhuzamba állítva a költőt a korcsmajog bérlőjével, fölötte mulatságos következtetésekre jut. Néhány kitűnő példát idéz a külföldi államférfiak közül, a kik költészettel is foglalkoztak s mégis kitűnő politikusok voltak, s kérdi :. vájjon idézhet-e Dessewffy olyan példákat, hogy »kik valaha a világ bármely országában korcsma-árendával foglalkoztak, később nagy státusférfiakká váltak?« Eötvös különben az ilyen személyeskedésektől egész pályáján őrizkedik. Előtte a szóban forgó kérdés a fődolog, nem pedig ellenfelének személyes tidajdonai. Önérzettel s büszkén hivatkozik egyik szónoki beszédében arra, hogy személyeskedésekre soha nem vetemedett, élczet vagy gúnyt sohasem használt, hogy ellenfelét nevetségessé tegye. Hogy írói és szónoki páthosza gyakran elragadja : jellemének alapjából foly, de mindig tisztán, nemesen nyilvánúl. Példáúl 1844-ben gróf Andrássy György szavaira válaszolva, mély fájdalom nyilai át szivén Dessewffy Aurél halálának említésekor, kinek »sírjánál könnyűs szemekkel állott ő is.« Páthoszában többször jövőnkbe vetett erős hite nyer kifejezést, mint pl. az 1861-iki felirat tárgyalásakor