Századok – 1904

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Eötvös József politikai művei 821

824 VÁCZ Y JÁNOS. meg van győződve a nemzet, hogy haladnia kell : a népnevelésről gondoskodni első kötelessége. Összefügg ez nemzetiségünk megerősítésével, sőt ennek első, egyedül biztos alapja. De ha igaz, hogy jövendőnket csak az »értelmi politikával« biztosíthatjuk : nem kell-e az értelem művelésére megint csak a népnevelés eszméjét »a teendők legelsejének tartanunk?« Fáj neki, hogy oly hatalmas ellenzéke támad, mint Széchenyi, de ez egy hajszálnyira sem téríti el a kitűzött iránytól. Azonban a mi Eötvöst Kossuth Lajoshoz csatolja : az, első sorban a »szív politikája«, a mit Széchenyi oly veszélyesnek hirdet Kossuth taktikájában. Eötvös az észt és szivet nem kívánja egymástól oly mereven elválasztani, mint Széchenyi, mert ez »nem vezethet nagy resultatumokhoz.« Vájjon a mi nagyot nemzetünk a múltban tett, nem hatott-e arra a hideg számításon kívül a szív gerjedelme? S viszont elődeink tévedéseiben »nem volna egy, melyet az érzelmet megvető hideg számolás okozott?« Eötvös a történelem beszélő tanúit idézi felfogása igazolására, s az okoskodás szigorú lánczolatain haladva, azon következtetésre jut, hogy az európai polgáriasodásnak nagyobb veszedelme rejlik »a kétszer kettőnek túl vitt bálványozásában«, mint az önzésen felülemelkedő érzelemben. S ez okból nemcsak nem kárhoztatja, sőt egyenesen megköveteli, hogy a ki nemzetének vezetésére vállalkozik, az honfitársainak nemesebb érzelmeihez is szóljon. Kétségtelen, hogy Eötvöst ez okoskodásában messzire ragadja szónoki heve. Széchenyit akaratlanul félreérti s többet bizonyít, mint szükséges. Széchenyi a tömeg vak szenvedélyeire való hivatkozást kárhoztatja; hiszen a nemes érzésekre hatni ő maga is törekedett. A Kelet népe minden lapja e mellett tanúskodik. A népnevelés korszerűtlenségét pedig csupán azért vitatja, mert minél több kérdést vet föl a Pesti Hírlap, annál rohamosabbá teszi az izgatást s annál kevésbbé lehet a szoros egymásutánt a teendők roppant tömegében megtartania törvényhozásunknak. Ezt a kérdést tehát csak úgy mellékesen sorozza azok közé Széchenyi, a mely ele szintén hozzájárúlnak ahoz, hogy »zavarnak vitetik a nemzet.« Eötvös azonban örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy emberszerető szivének egész érzésvilágát feltárja s lándzsát