Századok – 1904

Történeti irodalom - Császár Elemér: Verseghy Ferenc élete és művei. Ism. Váczy János 70

74 történeti irodalom. 74 egyetlen magyar írónál sem oly szembeötlő, mint nála. Róla tehát kicsinylőleg szólni még Verseghy mellett sem lehet. Császár Elemér Kazinczynak Tövisei és virágok czímű gyűjteményét mint kritikai müveket tekinti. Igaza is van, de csak félig. Kazinczynak más czélja is volt ezzel : az irodalmi közvéleményben erősebb eszmemozgalmat indítani, ellenvéleményeket támasztani s a maga irányát uralkodóvá tenni. Hogy Verseghy »magasabb szempontból tekintette az irodalmat« RiJcóti-jában, azt bajos elhinnünk ; a következmények egyáltalán nem támogatják e véleményt. A szerző, hogy hősének érdemeit kiemelhesse : az összehasonlításban kissé leszállítja Verseghy kortársait az irodalmi közvélemény emelte magaslatról. A törekvés nem kárhoztatandó, ha az igazság sugallja. De a jelen esetben nem látjuk ezt az igazságot. Hogy a legnagyobb költők, mint Berzsenyi és Csokonai ereje is kimerült a formában, azt Császár Elemér bizonyításai után sem mérnők mondani. A nyelvújító harcz történetét szintén egyoldalú felfogás alapján írta meg a szerző. Nemcsak Verseghy Felelet-ét kell itt számba venni, hanem az ellenvéleményeket is. Különösnek látjuk, hogy még a Mondolat-ot is annyira sikerültnek mondja, holott Berzsenyinek példáúl legszebb költői kifejezéseit teszi gúny tárgyává s a régi nyelvből fölelevenített szavakat összekeveri a valóban új szavakkal. Különben a nyelvújítás bírálata legkevésbbé sikerült része a műnek. Természetesen, lia a mostani orthologia tanításai nyomán az egész mozgalomban csak nyelvészeti elvek harczát látjuk : nem juthatunk más véleményre. De épen ezt tartjuk egyoldalú felfogásnak. A nyelvűjításnak - mint Gyulai már több mint negyven éve megmondta — a közélet általános fejlődése szempontjából sokkal nagyobb a hatása, s így Ítélve meg a mozgalmat, nyelvészeti tekintetben elkövetett hibáiról is más véleményt alkothatunk. Szó sincs róla, Verseghy Felelet-e e mozgalomnak fölötte értékes adata, de önmagában tekintve mégis egyoldalú s a vizsgálódót is eg}4)ldalúvá teszi, ha az ellenfél küzdelmeinek a nemzet haladásába olvadt elemeiről megfeledkezik. Az életrajzi részletek sokkal jobban sikerültek a szerzőnek. Edekeseu s bizonyos melegséggel szövi az elbeszélés fonalát, s hőse fejlődését mint hű s résztvevő barát kiséri. Részletezései ritkán untatok, élénk előadását szívesen követjük. Ha az elbeszélésben megáll, hogy az események okait kutassa vagy magyarázza : jól esik az olvasónak is, ha kissé körűitekinthet. A mű első felében többször tart az író ilyen pihenőt. Egynél mi is megállapodunk egy pillanatra. Verseghyt szabadelvű fel-