Századok – 1904

Történeti irodalom - Lukács Ferencz: A magyar pénzügy fejlődése. Ism. Takáts Sándor 75

történeti irodalom. 75 fogásáért s — tegyük hozzá — világias életmódjáért is megtámadta egyházi felsőbbsége. Ezt mi természetesnek találjuk és nem tartjuk túlságosan buzgóknak azon papokat, a kik Verseghyt megtámadták. Csak a helyes egyházi felfogás alapján állottak, Verseghy pedig azzal nem sokat törődött. Később annál hívebb fiáúl mutatta magát az egyháznak. tJgy tetszik, hogy bár a szerző a hőse jellemében fel-feltünő ellentéteket tiszteletreméltó igyekezettel iparkodik megmagyarázni és elenyésztetni : Verseghy nem igazi szilárd jellem ; már a kilenczvenes évek elején olyan összeütközésbe jő elöljáróival, hogy szinte csodálatos az egyházi rendben való maradása. Kivált a nagyszombati fogságban tanúsított felfogását véljük olyan ellentétnek, a mely után logikai következmény csak a világi pályaválasztás lett volna. Hogy ilyen férfiú abban az időben nem lehetett censor, szintén igazoltnak tetszik. A szerző azt hiszi, hogy a magyarság ügyéért való lelkesedése ösztönözte a censori hivatal elnyerésére. Nem mondjuk, hogy nincs igaza; de az bizonyos, hogy a ceusorok is kötelesek voltak az uralkodó szabályokat tiszteletben tartani, s Verseghy legalább is rosszúl számított, ha azt hitte, hogy szabadelvű felfogását az óhajtott hivatalban érvényesítheti. Ez észrevételek, a melyeket még megtoldhatnánk nehánynyal, nem csökkentik a szóban forgó mű értékét. Császár Elemérnek számottevő s hézagpótló monographiája nagyon megérdemli irodalomtörténetíróink komoly figyelmét. VÁCZY JÁNOS. A magyar pénzügy fejlődése. Irta Lukács Ferencz. A szerző kiadása-Nagybánya, 1903. Molnár Mihály kny. 8-r, VIII, 302, 2 1. E hasznos munkát olyan ember írta, a ki — mint az előszóban olvassuk - nem hivatásos történetíró, a kinek lekötöttségénél fogva hosszabb levéltári kutatásokra alkalma sem igen volt. A mostoha körülmények miatt le kellett arról mondania, hogy a magyar pénzügy fejlődéséről nagyobb munkát írjon. Bár a jóakarat és a kitartás meg volt benne, az alaki és anyagi nehézségek arra kényszerít ették, hogy könyvét rövidre fogja. E szerint tudományos színezetű munka helyett, hasznos kézikönyvet írt kollegái, a pénzügyőrök számára. A szerző nagyobb igényeket munkája iránt nem támaszt, egyedüli czélja a pénzügyőri intézmény alapos ismertetése. E czélnak elérésére minden rendelkezésére álló forrást fel-