Századok – 1904

Történeti irodalom - Császár Elemér: Verseghy Ferenc élete és művei. Ism. Váczy János 70

történeti irodalom. 73 volt, s midőn Kazinczy a nyelvújítással a nemzeti életet is föl akarta rázni siilyedtségéből : legnagyobb akadálynak találta a nyelvszokás elvének hirdetését, a melynek Verseghy főképviselője volt. S mivel a Dunán túl lakó orthologusokkal Verseghy szoros barátságban élt, könnyen, hihette Kazinczy, hogy törekvéseinek zátonya épen Verseghy. És a ki annyira át volt hatva eszméinek a nemzeti életre teendő hatásától, mint a széphalmi mester : csoda-e, ha épen ezért ellenfelét sokkal kevesebbre becsülte, mint a milyen valóban volt? Sőt egyenesen veszedelmesnek találta működését a nemzeti életre. Mert Kazinczy sohasem csak nyelvi szempontból Ítélte meg a mozgalmat ; de még ha így ítélte volna is meg, akkor sem láthatott volna Verseghy nyelvtudományi műveiben olyan vívmányt, a mely szerinte a haladásnak lett volna kútfejévé. A nyelv philosophiájában Kazinczy járatlan volt s különben is az egész mozgalomban ennek a kérdésnek semmi fontosságot nem tulajdonított. A grammatikai szempont talán, ha Kazinczy ahoz tartja magát, más véleményre bírja ellenfele iránt ; de nála ez is alárendelt szerepű; fontosabb az aesthetikai szempont. S nem tudjuk, lia a fejlődő irodalom Verseghy irányán halad : elér-e oda, a hova Kazinczy után eljutott; de hogy a tények a széphalmi mesternek adtak igazat, ezt nem lehet vitatni. E mellett Verseghy irodalmi pályájának második fele azzal a felfogással, a melyet Kazinczy az igazi íróról alkotott, szintén ellentétben állott. Hogy Verseghy kenyérkeresetre használta írói tollát s annyi mindenféle munkát fordított, szerkesztett : bizonyosan visszatetszett Kazinczynak. A Napoleon elleni »megbízásra« írott támadása is lealacsonyítónak tűnhetett föl Kazinczy előtt, a ki Napoleon lángelméjét annyira magasztalta. Nem mondjuk, hogy a széphalmi vezér egyéni hiúsága is közbe nem játszott. Verseghy is a haladást hirdette, azonban Kazinczy ezt az elvet épen Verseghy nyelvtudományi műveiben látta megczáfolva. Természetesen helytelenül, de ez itt nem jöhet figyelembe. Hanem az, hogy Kazinczy is a folytonos haladás elvét hirdette és bizonyította, s egy szóval sem mondta, hogy Verseghy őt e felfogásban megelőzte : egyéni hiúságának róható fel. A ki valakinek egy-egy eszméjét átveszi s azt tovább fejti, nem mindig ismeri el annak érdemét, a kinek vállain emelkedett. Gyarlóság kétségkívül, de ettől Kazinczy sem volt ment. Kazinczy nem volt tanult grammatikus; nem értette a nyelv törzsökös rendszabásait úgy, mint Révai és Verseghy vagy csak Szemere Pál is ; de stilus-érzéke, a melylyel a kifejezés színezetét mindig a gondolathoz szabta, Kölcsey Ferenczig páratlan a magyar irodalomban. A művésziességre törekvés