Századok – 1904

Történeti irodalom - Ebstein; Wilhelm: Die Krankheiten im Feldzuge gegen Russland 1812. Ism. Győry Tibor 788

789 TÖRTÉNETI IRODALOM. méltóságot töltöttek be, а hadosztályparancsnokkal lévén egy rangban, s így magas állásukban annál kevésbbé voltak megközelíthetők az alantasabbak óhaja, sőt tanácsa által. Csakis így érthető meg, hogy a katonák koplaltak, sőt éhen vesztek, míg a raktárak egy része még tele volt eleséggel halmozva. így pl. a westfali hadtest Vjesmától Smolenskig tartó útjában naponta több mint száz emberét veszítette el a közvetlen élelemhiány miatt. A moszkvai borzalmak sokkal ismertebbek, semhogy azokat itt újra kellene rajzolni; többé-kevésbbé ismeretes az is, hogy a leírhatatlan nyomor e helyén és idejében egy franczia szinésztársulat esténkiut komédiákat adott elő. Érthető, ha a nagy fáradságtól és éhségtől elcsigázott emberek az uralkodó nagy hideg iránt is érzékenyek voltak; sokan lettek közűlök a fagy áldozatai. Yégűl a nagy demoralisatió is hozzájárult, hogy az emberek egészségét kikezdje; a nagy fosztogatásokat nagy és egészségbontó tivornyák is szokták volt követni. Nézzük immár, mely betegségek és járványok voltak azok, melyeket az eddig felsorolt kórokozók létrehoztak? Ebstein szerzőnkint tárgyalja ezeket; e helyen összefoglalóan számolunk be róluk, hogy az ismétléseket kikerülhessük. A legelterjedtebbike az akkor fellépett betegségeknek kétségtelenül a kiütéses vagy foltos hagymáz (typhus exanthematicus) volt ; ez okozta a legöldöklőbb pusztítást. Ez a súlyos betegség a franczia forradalom ideje óta folyton szedte áldozatait, különösen Eranczia- s méginkább Németországban, és csak a XIX-ik század második évtizedében ült el végkép, mikor a napoleoni császárság bukásával békésebb viszonyok költöztek Németországba. — Az orosz hadjáratba is a francziák czipelték el magukkal. E mellett a vérhas is kegyetlenül pusztított, így pl. egy azon időszakból való kimutatás szerint, mikor a kórházakban ötezer ember feküdt, ezeknek több mint fele szenvedett vérhasban. Igen érdekesek azok a feljegyzések is, melyek azon befolyásról adnak hírt, a melylyel a borzalmas háború a résztvevők egy részének lelki állapotára volt. Sokan valóságos dementiába estek; az embertömegből kiríttak merev, bárgyú arczkifejezésükkel ; mint valami automaták, oly csendesen, némán lépkedtek a többiek közt. Typikus tekintetüket jellemzően »moszkvai arczkifejezés«-nek nevezték el s azt mondták róluk : »megfagyott az agyvelejök.« Gyengeségük addig-addig fokozódott, mig élettelenül felbuktak. A központi idegrendszerre bénitólag hatott az alacsony hőmérséklet is. Az 1812 decz. 6—9-iki éjjeleken (a franczia